Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-10 / 31. szám

514 Kapitányom ez állatot ép azon perczben, midőn az előle menekülni akarván, már majdnem elrejté magát a sürii bokrok közé, honnan azután nem egy könnyen tudtuk volna őt napvilágra csalni — azon perczben mondom terité le ^nyakába és ballapoczkájába egy-egy golyót küldve, finom, hires mesterlövéseiről Poroszországban és Tyrolban is ismeretes kétcsövű Lazzarinijából. A medve e golyóadag vétele után meg sem mocczant. Nem sokára azután odaértek hajtóink, kik által összecsőditettük az egész társaságot, tudtukra adatván, hogy az erdő réme emberére akadt ; de nem elégedvén meg a medve kivégzésével, minthogy a nap még magasan állott, felmentünk a hegy csúcsára, hogy az országszerte ismert gyönyörű kilátást élvezzük. Fönn a nagyszerű magasságban, valóban leirhatlan látvány lepett meg; ott hol a vegetátiónak úgyszólván csak nyoma van, a fenyünek is semmi neme többé, csak törpe kórók, kemény levelű fü és moha terem, hol a kanikulában és karácsonkor egykint áll a hó : olly képlet mutatkozék szemeinknek, minőt, ha az ember egyszer látott, még'akarva sem feledhetne el. Kelet felé alattunk feküdt, egész terjedelmében láthatólag, miut egy gyönyörű kert köröskörül a legnagyobb hegyektől bekerítve , a regényes Túróczmegye ; lejebb délnek a Nyitramegyei hegyek között imitt-amott kiláttunk a Komárom és Esztergommegyei rónákra, mellyeken mint egy kigyódzó ezüst szalag vonul át a Duna, itt-ott előtünedezve fel egész Bécsig, mellynek palotái jó távcsöveken át, mint kis pontocskák mutatkoznak a nagy távolból s közöttük szent István tornya úgy nyúlik fel, mint valami karcsú villámhárító. Nyugotnak és északnak Morvaország és Trencsinmegye, Galliczia és Liptómegye bérczeinek kék csúcsai úgy tünedeznek elő, mint szigetek e nagy légtengerben , mellynek alján a közvetlen alattunk fekvő falvak , malmok, folyók, országutak stb. csak megannyi határozatlan alakok, csak egyes felismerhetlen részei egy nagyszerű chaosznak. Ep áldozóban volt a nap, midőn meghatva a természet nagyszerű, áhítatot ébresztő szépségétől, majdnem szótlanúl távozánk s mire a völgybe értünk, hol fogataink vártak, a hold már fényesen hinté szét sugarait. A vendéglőben meglehetős estebéd várt reánk, hova másnap leszállított medvénk számtalan bámulót csődített; bőréből igen csinos nyeregbunda vált. A mint pedig szállásomra tértem a nap fáradalmait kipihenendő, azon kellemetl en hirrel várt reám altisztem : hogy távollétem alatt szakaszom legjobb és legszebb lova az istállóból kiszabadulván. a mint egy sövényen ugrott volna át, hasával egy kiálló karóba rohant, minek következtében, csak később odaérkező lovaglója már dermedten találta a sövény mellett. Petheö Dénes. Sportirodalom. Új könyvek :Zur Pferdekunde. Mitgetheilt von Pey. Wien 1860. Die Wüstenjäger, von Kans Wachenhusen. Zwei Bände. Berlin 1860. Les haltes de chasse. Par Eugene Chapus. Paris 1860.