Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-11-10 / 31. szám
507 helyében, vagy belső porondok kanyarulatában tollászkodnák, vagy lohos állapotjukban inkább a száraz öblöket keresik, ezek pedig ivás közben egymást űzve a sekélyebb tavak szélei körül gondatlanul viczkándoznak s a szárazra rúgják ki magukat: ekkor van a vadmacskának legjobb dolga. Télen, midőn sem vizivad, sem pedig hal nem kapható, a száraz tömjékben rejtező vizi patkányokkal, egerekkel s a fagytól szinte megdermedt apróbb madarakkal tengeti életét, azonkívül az itt tanyázó sok vidra is, bö falatozásából meghagyott halfejekkel, sőt a mi hal saját falánk gyomrába nem fért, ennek maradékával is látja el a télen vajmi gyakran éhező vadmacskákat Különben a vadtnacskára tüzetesen vadászni nem szokás, hacsak valaki bizonyosra nem megyen. Azonban, midőn kopóval hajtatik meg a cseret, elég gyakran jő lövésre, mi azt mutatja, hogy bőven akad. Ha kopó előtt ötlik föl, ez csakhamar utoléri, a vadmacska pedig hanyatt vágva magát, iszonyatos éleivel s marjával fogadja a dühös támadót, melly ha egyedül van, a mérges marás és még élesebb körmölésektöl könnyen eldöglik. Ha két bátor eb van együtt, a vadmacskával hamar elbánnak. Milly nagyra nő a rétközi vadmacska, arról tanúskodik az én téli vadászsüvegem, melly egyetlen kandúr irhájából készült s majdnem akkora, mint egy gránátos kalpag, azonban olly meleg, hogy csak a legcsikorgóbb hidegben hordhatom. A Rétköznek a kétlakuak közül is van még egy igen elszaporodott dúlófaja s ez a vidra (Lutra vulgaris.) Szinte bizonyossággal állíthatjuk , hogy nincs hazánkban hely, hol egy rakáson annyi volna mint itt. Az itteni vidravadászattal már tüzetesebben foglalkozván e lapokban s a vadász közönség hitelesen értesülvén arról, hogy Szabolcsnak rétközi nádasaiból barmadévi télen mintegy 200 darab vidra került légyen, itt csak röviden annyit tartottam még megjegyzendőnek, hogy bármennyire pusztítsák is a vidrát, mig a Tiszamellékén víz és hal leend, e vad kifogyni nem fog. S ha ez eset be is állna, azt részemről alig tudnám sajnálni , mert a vidra is ép olly kártékony fenevad a viz körül, mint a farkas vagy a róka szárazon. Ez sem elégszik meg annyival, mennyivel egy jóllakásra beérhetné, hanem ha hozzáférhet utólsó fogytáig pusztítja a halat, rákot és csikót a tavakból. Azért költözik ö aztán a szárazon több mértföldre, új meg új halászhelyeket keresvén s a nyíri tavakat is meghalássza, miből a viz olly könnyen ki nem apad, mint az áradat eltakarodtával a tiszai lápok mellékéről. (Folytatása következik)