Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-10-20 / 29. szám

472 havak a máramarosi és bereghi bérczeken olvadnak, a Tiszának és Bodrognak számtalan erei és folyásai a kis és nagy Ticcze, meg az úgynevezett morotvák, vagy holt Tiszák mind megtelnek, összevissza járják az egész lapályt és számtalan síktavat hagynak hátra, mikhez azután is, ha az áradat rég eltakarodott, csak ladikon vagy a sürü nádasokban nehezen hatolva juthatni. Különben a lefolyt három évi száraz időjárás s a Tiszaszabályozási munkálatok, mik a kifelé csapkodó vizeket mindinkább medrükbe szorítják , jelenleg a Rétköz felületét is egészen megváltoztatták. Viz alig néhány legmélyebb fenékben maradt. A szárnyas vad a földközi nádasok és locsogókból kiszorúlva, már most nem is olly nagy számmal a még meglevő partmelléki vizekbe, vagy belső nyíri tavakba húzódott s a régi nagyszerű vizivadászatoknak, miknek e táj oly élénk színhelye volt, egyelőre vége van! Hol csak kevéssel ezelőtt : Kitűzött helyén a S á s állott kardjával Mellette a Gyékény barna buzogánnyal SaCsáté — kezében három élű tőre Volt a tószigetnek éjjel nappal őre most szarvasmarha és sertés gázolja s túrja a száraz nádcseretet, mi meggyújtatván a zsombékok eltakarítása után az egész terület lassankint kaszáló s szántóföldekké alakittatik át Roppant sokat nyer ezzel a földmüvelés és közgazdászat — de a rengeteg nádasok elpusztulásával, mik ezelőtt mértföldekre terjedtek s hol mindennemű vizi vad, tömérdek bal, rák és vidra, vadmacska, róka és farkas tanyázott — e vidéknek költöisége is elmúlik! mindinkább több földet foglal az ipar a szabad természettől a vadász és pákász nagy szomorúságára, ki eddig korlátlanúl uralkodott e vidéken s pusztúl a rét a nélkül, hogy Csáki helyesebben — Vidra János uramat csak mégis kérdezték volna, valljon lehet- és szabad-e ezt tenni? pedig ő uton útfélén nem győzi panaszolni, hogy „milly roppant kárt tett neki a Tiszaszabályozás, mi miatt maholnap egy árva vidrát sem foghat!" Mi pedig, kik minden szabályozás mellett is szeretünk néha néha vizi vadászattal is foglalkozni, azzal vigasztaljuk magunkat, hogy majd csak jő a sok száraz után egy nedves évszak is és a jobbparti érdekeltség nem fog majd olly rohanva sietni a töltések készítésével, mint a hatalmas alsó-szabolcsi társulat, vagy hogy — Uram bocsá — majd csak lel ma-