Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-09-10 / 25. szám

412 gazdák s tiz eset közül kilenczben kanczájukat azon ménnel fedeztetik, melly legközelebb van s legolcsóbb. Azzal, váljon a kancza való e a ménhez, vagy ez a kanczához, keveset tőrödnek s ez az oka, hogy annyi haszontalan rosz gebét látunk. Az anyakanczának szánt ló megválasztásában fő gondunk legyen a kancza testalkatának épségére és nagyságára ; máskülönben ivadéka is kicsiny leend. Ha a kanczának csontereje csekély, erős csontszerkezetü mént kell számára keresni, hogy ez a hiányt a csikóban helyreüsse. Megjegyzendő, hogy ezen észrevételek inkább a vadászlóra, mint a versenylóra vonatkoznak. Ha ezekre nincs ügyelet, a lótenyésztés nem lesz jövedelmi forrás, mert hiszen a rosz ló is csak annyit eszik s nevelése is szintannyiba kerül, mint a könnyen eladható jóé. Rosz törzsfaj tartása soha sem gazdaságos, legyen az ló, szarvasmarha, sertés vagy juh tenyésztésnél ; valamint hogy a túlszámos jószág se jár nyereséggel; mert ha az állatokra nem fordítható elég gond és kéz, nem sokat érőkké válnak biz azok. A kisebb tenyésztési létszám mindig jobb a túlterheltnél. Nagyon gyakori eset, hogy a hibás kanczát valamelly alkalmasint nem híres ménnel fedeztetik s az eredmény kivető gyönge kancza csikó, mellyet gazdája el nem adhat s ennélfogva tenyésztésre fordit ; — képzelhető aztán, millyen lesz ismét ennek az ivadéka. Ha az anyakancza s az ehez való fedező mén megválasztására kellő gond fordíttatnék s ha a gazda nem sajnálná a pénzt és fáradságot, hogy kanczáját elsőbb rendű hágó ménhez küldje: erre költött pénze okvetlen kamatot hajtana, mert jó tenyésztményre tenne szert s jó lovak vevőiben soha sincs hiány. Tenyésztési főszabály : ha kanczád rövid testű, keress hozzá hosszas alkatú mént, vagy megfordítva ; lia a kancza könnyű, a hágó mén legyen lényeggel biró, vagy ha testes nehéz a kancza, a mén legyen könnyű. Kellő tekintet erre kivánt minőségű állatot fog eredményezni. A vak hágó méneket, vagy azokat mellyeknek ivadékai megvakultak mindenki kerülje, valamint a pata-bajokban szenvedőket is, mert e bajok átmennek az ivadékra; a pókosokról nem tartom ezt, bár sokan ellenkező véleményen vannak. « A rossz és fájós láb mint örökölhető szintén kerülendő, úgy szintén a csüdttetem és a hörpögés (roaring) is, melly apáról és anyáról egyiránt átmegy a nemzedékre. Hogy olly méntől vagy kanczától, melly minden egyéb baj hiányában egyedül kemény munka következtében sántúlt meg, a tenyésztés rosz következésü lehetne : ezt állitani hiba s a józan ész szabályaival ellenkező volna. Rosz szemű mént vagy kanczát alkalmazni tenyésztésre nagy eszélytelenség, mert egy hiba sem örökölhető olly könnyen, s ennek olly sok példáját tudom, hogy kivételes esetet is alig engedhetek meg. Természetesen én itt a szem valódi betegségét értem, ámbár még azonesetben is, ha az egyik szem megsérült s ennek következtében a másik szenved — szintén kerülném a tenyésztést. Jól tudom, hogy sok esetben a körülmények miatt nem lehet olly válogatósnak lenni, mint óhajtanám ; vagy hogy valakinek van kanczája mellyet el nem adhat, azt pedig hogy ez, mint mondják, maga magát megegye, kivánni nem leli et illy esetben, ha a kancza enyém volna, tenyésztenék ugyan tőle, de aztán ivadé-