Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-09-10 / 25. szám

410 fegyver, mikor ö az ugráshoz készült s csak pár másodpercznyi késedelem állott be a lövés előtt az által, hogy ö nem szökött egyenest maga elé, de kissé tüled fordulva ugrotta át a nyilast, mi azonban golyómnak annál elönyösebb irányt adott. A lövésre a lőpor füstje felhőként lebegett egy ideig a nyilason, nem is láthattam semmit, csak liallám mint rezgett a nád „Zsupp! zsupp!" a távozó vad szökései alatt; most kiérhetett egy szigetkére, hol lépteinek rengése a puha gyepen elveszett — mert ez oldalról nem hallottam többé semmit. Nem igy a másik oldalon, azaz a hajtásban. Itt most egy nehéz súlyú állatnak döngölése ballszott, és a hajtók néhány éles kurjantással visszatörését akarták megakadályozni ; de hiába, visszaugrott biz az, pedig ez volt az erös szarvas ! Elég sajnos, hogy nem láthattuk, egyéb baja úgy sem történt volna. Azonban jól tudhatta ő, mért nem akarja magát mutatni. Előőrséül hagyta menni a csapost s csak miután a fegyverdurranásából — igen logicailag — következteté, hogy ott elöl nem tréfálnak , okosabbnak tartotta megfordúlni és a sürübe visszamenni ; a hajtók zajával természetesen nem sokat gondolván. A többi szarvas, mellyeknek állítólag még e pagonyban kellett volna lenniök, nem mutatta magát ; tehát vagy nem voltak itt, vagy pedig meg sem mozdultak a sűrűben ; az utóbbi esetet kelle feltenni, mert idénybeli szokásukat, bogy t. i. illy idötájt társaságban együtt maradnak, megtartják és nem egykönnyen válnak el egymástól. A hajtás végével a szarvas nyomát vettem szemügyre, de minthogy a lövés akkor esett, midőn ö még félig benn volt a nádban, a lövés helyén nem lehetett körömszaggatásokat bizonyítani ősapájában ; de gázlásai szembeötlők valànak s ezeket követve a nádszálakon mindjárt sebvérre még pedig tetemes mennyiségben akadtam. Ezzel megnyugodtunk és szivarra gyújtva a zsombékokra telepedtünk, a seb hatására egy órai időt engedvén. A roppant hőség, mellyben mozogni kénytelenek valánk, nagyon megizleltette a pihenést a nádas melletti árnyékban ; és mégis alig vártam a kiszabott időnek leteltét, hogy bizonyosságot szerezzek golyóm sikeres vagy csalfa működéséről. Végre a kiszabott idö letelt s mi a megsebesült vad kereséséhez fogtunk. Minden mulasztás elkerülése végett úgy osztottuk meg a keresési munkát, hogy az erdészeket a gázlások utáni nyomozással biztuk meg, háziurammal pedig felmentünk a legközelebbi pagony nyilására, Logy igy, ha a vad még csülökre kapna, útját álhassuk.