Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-08-30 / 24. szám
397 támadni, mit szintén már zsenge korukban meg kell gátolni ; bár mindezen illetlenségeiket nem épen rosz előjeléül szoktak venni későbbi hasznavehetöségüknek. Agarat tökéletesen szabadon kellene futkosni hagyni, a hol azonban ez nem volna lehetséges, ott egy tágas legalább 100 lépésnyi széles és ugyanannyi hosszú? 10 láb magas fa- vagy kőkerítéssel övedzett, óluk melletti helyen tartassanak. Nyáron, vadászat idején kivül, szükség, hogy legalább minden héten egyszer vagy rétre vagy más szabad térre egy órára kivezettessenek, hol azonban se vad se lábon álló gabona ne legyen ; igy fürgék és épek maradnak s a mezőben sem tehetnek kárt örökös kószálásukkal, mire nagyon hajlandók. Egy éves korukban párosan pórázra fűzve ló melletti menésre szoktatandók. A vadászat beálltával az újoncz két vén agár mellett, csakhamar beletanúi kötelességébe. Az első hajtásnál szükség őket nyomba követni, nehogy a fiatal eb a vadat kikezdje, mitől szintén nehéz leszoktatni, ha idejekorán meg nem gátoljuk. Azokra nézve, kik gyalog agarásznak, jó ha egy többnyire 3 darabból álló pórázon van egy, melly a többiek ellenében megőrzi a vadat. Ezt védagárnak nevezik. Ugyanazon alom legerősebbikét és legétkesehbjét szokták arra felhasználni, és minden alkalommal elsőséget engedni néki. Etetéskor legelőször kapja adagját a többiek jelenlétéhen, s ha ezek vele akarnának tartani, visszariasztatnak, addig, mig a kiválasztott maga is észrevévén fontosságát, társait csakhamar magától is távol tartani igyekezend. A hajtásban elfogott vad a többiektől el, és a védagá r elé tétetvén, ez simogattassék,. szóval legyezgettessék, mire lia a többiek közeledni akarnának, hihetőleg morogni fog, s ha illyenkor helybenhagyást és bátorítást tapasztaland, annyira betanul szerepéhe, hogy az elfogott vadhoz se kutya se ember, addig mig ura elé nem jő, oly könnyen nem fog férhetni, magától értetvén, hogy ő védagársága is a vad Kikezdésétől idejekorán, ha kell erős argumentomokkal is visszatartóztassák. P. Zs. X 7 J , r, ^OSBHÜ/ Vadasz-muszotar. Szárnyas vadak. Agyontollazni v. áttollazni, abfedern, szárnyas vadat tarkójába szúrt tollával kivégezni. Áll andó madár. Standvogel, melly ugyanott tele), a hol fészkel. A n y á n y i, flugbar, minden madárfiók, midőn már egészen megtollasodott. A félnövésü peljhes fiók csonka- vagy isztiketollu; a még pelyhetlen : czibak, csupasz, puczér. Bagolykányhó, Krähenhütte, hajlék, mellynek tetejére vagy egy mellék póznára fülesbagoly állittatván, oldalnyílásain át az orvmadarak lőhetők le. Begyeszkedik a madár, midőn begyével szélnek vagy esőnek fordúl. Berzenkedik vagy kakaskodik párzás és verekedés közben a him madár, midőn leeresztett szárnyakkal támad.
