Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-08-30 / 24. szám

394 Az Íjászat Angliában. Húsz év előtt, midőn Mr Hansard „Book of Archery" czimü könyve megjelent, a tegez és nyíl rég félretéve hevert s e mesterséget akkor nevéről is kevesen ismerjék. Néhány év óta azonban a sport e nemét rendkivül felkapták Anglia hölgyei s nyaranta az Íjászat országszerte kedvencz mulatsága a szépnemnek. Alig van város ijászegylet (Archery-Club) nélkül, melly aztán rendes versenyeket tart s ezek eredményét a győztesek neveivel együtt a sportlapok széltiben közlik. E nyilvános versenyeken dijakért és dicsőségért főrangú hölgyek is nyilaznak, és sok szép szem, midőn a czéltáblára tekintve nyilát kilövi, gyakran egyszersmind bámulóján is olly sebet ejt, mellyet csak dr Hymen gyógyitbat meg. Az íjászat minden egyéb szabad ég alatti mulatság közt legalkalmasabb s legegészségesebb időtöltés nők számára ; gyakorlása érdekes, élvadó s épen nem fárasztó, mert az ij a kor és erö minden fokozatához mért lehet. Czélja : a testerő és az egészség edzése. Ezenkivül a társas életnek és a szomszédok közötti szivélyességnek is nagy emeltyűje ez. A divat felkarolta s annyira népszerüsité, bogy a latin költővei bátran elmondható — „Pudor est nesciro sagittas." Fő pártfogója a királynő, kinek ez pár év előtt kedvencz mulatsága volt s ez mai népszerűségét neki köszönheti. Azoknak, kik ijászversenyt még nem láttak s illyesben nem vettek részt, a mulatságnak egy igen kellemes és érdekfeszítő új neme kínálkozik. Az ujoncz szemeit, midőn az ijász-versenytérre először lép, meglepi a ritka jelenet. Rang és szépség van összegyűlve valamelly pázsitos sikon, mellyből mindenfelé gyönyörű czéltáblák emelkednek. Ezeknek mindenik köre más és más szinü, a középpont pedig tündöklő arany, csinos ellentétet képezve a környezet élénk zöld gyepével és bokraival. A sátor fejér teteje kinyúlik az ősi cserfák lombjai közül zászlókkal, szalagokkal és virágokkal ékesen, falusi egyszerű Ízléssel. A mellékdombokon nézők serege áll, e magaslatról tekintve az alattuk folyó mulatságra. A vendég mindenütt mosolygó arczokkal és szívélyesen üdvözlő szavakkal találkozik. Áthaladván a tömegen s az Íjászok körébe érve, nem győzi bámulni néhány ijásznő szépségét, bájait és választékosságát s azon kecses mozdulatokat, mellyek az ij megfeszítésével s a nyil ellövésével járnak ; mennyi ragyogó szem pillantása kiséri ekkor az elröppent nyilat s e pillantásban mennyi remény, aggodalom, vágy tükröződik vissza ! Aztán, ha a versenytér egyik oldaláról a másikra a nyilaknak már egész zápora röpült át, néhány kicsi apród gyorsan futos szét a ezélt nem talált nyilak felszedése végett, mig a jobban irányzott lövésekről a titkár pontos jegyzökönyvet visz. Többnyire a hölgyek külön s a férfiak is külön versenyeznek. Ez utóbbiak nagyobb távolságról, 40—50 ölnyiről, a nők 25—30 ölnyiről lőnek. Egy minapi versenyen Leamingtonban sok ezernyi néző jelenlétében 27 nö vett részt s fö győztes Mrs Horniblow lett, ki 14-er találta el az aranypontot, második Miss Chatwynd 11 aranyponttal. A gentlemen ek közül Mr Edwards ez alkalommal legyőzte az