Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-08-30 / 24. szám
390 E szavakat mondja „Chifney" lapjaink tavali folyamának 31-ik számában s a mondat igazságát bizonyítja az alábbi jelentés, mellyben az aláirók de nem nevezők száma a versenyzőékét jóval meghaladja. E részvétlenség okait — miután egy-egy félvér idomitási költségei az illető helyeken épen nem fedezhetlenek — nem feszegetjük tovább, annál kevésbé, mert ők nem adhatják válaszúi azt, mit egy jó ismerőnk — a vidék leghíresebb tenyesztőinek egyike mondott, midőn azt találtuk kérdezni tőle, miért nem vegyültenyésztményeivel ö is a versenyekbe? „Mi szerényebb polgári állásnak ezt nem tehetjük" felelte ő ; „mert a közönségzöme e tettünket mindenesetre feltolakodásnak nevezné, de ezt siker esetére talán még megbocsátaná, e nélkül azonban okvetlen kárörömmel nevetne ki." — Mi megvalljuk e nézetet nem egészen osztjuk, vagy legalább is az előítélet megtörésére több bátorságot óhajtanánk, mert meggyőződésünk mondja, hogy a hazai versenyügy mint a tenyésztés emeltyűje csak akkor fog ohajtott czélt érni, ba átalánossá válva, soraiban minden osztályt egyesit s a Dukeok és Lordok nevei közt a vagyonos eountrysquirek és farmerek nevei is lesznek olvashatók — mint Angliában. Ennek, nem csak tenyésztési, de társadalmi hasznát is mindenki belátja, ki a kor intését megérté : e ezél elérésére azonban minden oldalról egy-egy lépés, onnan több előzékenység, innen több simulékonyság volna kivánatos. E kívánalmak teréről azonban térjünk át a lefolyt nap sportjára úgy, a minő az volt. A közönség reggeli 9 órakor kezdett gyülekezni a versenytérre, mellynek 1'/ 4 ang. mfld. pályaköre kissé inkább mély lett, részint a megelőzött esők következtében, részint a miatt, bogy a hely egy tarlónak volt felboronált s leegyengetett földe, közepén tengeri- és lóherés táblákkal, mellyek a kilátást egy darabon gátolták. A hives északi szél a futó lovaknak hátrányos s a közönségnek kellemetlen volt ; ez utóbbit a katonai zenekar mulattatá egész délutáni 1V 2 óráig, midőn szétoszolván, a versenykedvelők az Ullmann-fogadó közasztalához gyűltek össze, hol egy vig ebéd alatt a fejérvári gyep jövőjeért lelkes toasztok mondattak, új hat évre részvényaláirások történtek s néhány somogyi úr egy új dij alapításával ügybuzgalmának adta szép jelét. A megnyitó- és a kiállítási versenybe Alborak mellé csak második lónak állott ki egy-egy polgárdi félvér ; az első elegyverseny szintén a polgárdi istállónak két lova közt folyt le, a polgárdi elegyversenyből Widdina megsántultával Villám körüljárása lett s miután Horomir és Red White szintén versenyképtelenné vált (sőt ez utóbbi már a ménesbe anyakanczának ment át), Cornflower pedig imént már 2 mérföldet futott : ennélfogva az Asszonysági dijban a sztari Pan alig kétségbevonható győztesül volt kijelölve. Székesfejérvár városa dijában — Advocate visszavonatván — százat lehetett egyre tenni, hogy azt Smaragd csikó fogja elnyerni s igy ennek érdeke is meglehetősen csökkent. E futásnál bátor jó lónak bizonyult Shadow azonban a verseny után gazdát cserélt s a vigaszversenyben már mint b. Maltzalm tulajdona nyert. Maradt még a Császárdij ; erre hat ló volt nevezve s indult is mind a hat, közöttük két nemzeti-dijnyertes Cornflower és Avia s a tavali fejérvári győztes a császárdijban : Gombócz, mellyet tulajdonosa a verseny után 1500 forintért tett eladóvá, mint ez lapjaink végén is olvasható. E bárom ló igen kitűnő állapotban