Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-07-30 / 21. szám

347 ausztriai birodalomban született lovakra 5 fonttal kevesebb. Félévre még 5 fonttal kevesebb. Erdélyi úrlovarok. Gr. Bethlen Sándor 3é. р. к. С о t i 11 о n fv. 95 f. gr. Bethlen Domokos ... 1 Ugyanaz 6é p. k. Lioness tv. 125 f. gr. Bethlen Géza 2 Villám visszavonatott. Cotillon eleitől végig vezetve két lóhosszal nyert. Idő : 2 p. 30 mp. Földészek vers туе 100 frt. — Futhatnak mezei gazdák saját lovai, melylyekröl az illető hatóság bizonyítványával bemutatják, hogy egy év óta tulajdonuk. Távolság 1 m fid. Az első ló nyer 75 for., a második 25 frtot. Lovasok : pörge kalap, szines mellény, fejér ing és lábravaló, nyereg nélkül szőrén. Futott hét ló ; könnyen nyert Oltyán Giszka Péter gyerőmonostori lakos Répás nevü 5é. pejparipája, mely vidáman érkezve be, sok lóhosszal hagyta maga után Biró Mózses kolozsvári lakos Virág 8é. pej kanczáját. A harmadik szürke lovat ülő s ezt folyvást mindkét kezével verő fiú lovaglási modora közderültséget idézett elő. Szarvas és dámvad. (Angolból.) Sokan megítélték Virgilt, hogy szarvasokról beszélt Afrikában s azt álliták, hogy ott nem léteznek. A költő apologistái azt állítják, hogy ha nem is léteznek jelenleg, de legalább kellett egykor létezniök s ez olly állitás a mantuai hattyú részére, mellyet nem lehet megczáfolni. Herodot és Aristot azt mondják, hogy nem léteztek ; Plinius és Lesson azt állítják, hogy léteztek. Cuvier ezen utóbbi állításhoz csatlakozik s azt mondja, hogy kapott egy szarvast, mellyet Tunis egyik délvidéki erdőjében lőttek. Libiát gyakran mondták mindenféle rötvad hazájának. A londoni British Muzeumban tökéletesen ép assyriai faragványokat lehet látni, mellyek egy folyam partján, egy agancsárt, két sntát s egy emsét ábrázolnak nagyszámú családjától körülvéve. Azonban bármikép álljon is e helyirati kérdés, annyi bizonyos, hogy néhány angol parkban, mint a windsoriban, richmondiban és bolton-abbeyiben hajdan felséges szarvasokat tartottak. Nyugati szarvasaink minden reggel megfürödnek kissé mélyebb vizben, mellynek ágyát úgy készitik el, hogy eltávolítják a köveket, kiegyenlítik az alap egyenetlen részeit s egy mélyedést készitnek maguknak, mellyben kényök-kedvök szerint elheverésznek. Mondják, hogy a vadőr itt lepi meg őket gyakran. Nemcsak hogy a szarvas nem mutatkozik nagyon mohónak a növények iránt, hanem pusztán azért rombol, hogy a rombolás gyönyörét élvezze, mert sokkal többet elront semmint megemészt. Némelykor befut egy zabföldet, lefekszik benne, fetreng a jószág közt s aztán tovább fut ugyanezen rombolást ismételni. Leland a snowdoni begyekről beszélve, azt mondja, hogy ott alig látni rozsot, „mert ha volna, — úgymond — a szarvasok elpusztítanák." De ha a rozsot és zabot elpusztítja, az árpát és tönkölyt megkiméli, kétségkívül tüskés kalásza miatt.