Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-20 / 2. szám
23 1 bes- és gy őzősnek nevezi. Hogy van jobban ? most nem törődöm vele, elég ha a dologra magára tisztába jöttünk. Nézzük mi történt a gyakorlati téren. Igen sajnálom hogy szemtanú nem lehetvén — mert az agarászati határnapok későn juttatnak tudomásra — csak a közönség előtt fekvő okmányokból meritek. Először Kocséron történt a próba. Recsky egy szerinte győzős agarat, b. P. egy szerinte jó azaz sebes és győzős agarat állított ki. Mi lett az eredmény? az, hogy a birák Ítéletet nem hozhattak. Elejtetett e ez által a győzős ? korántsem. Csak — a mi most már a végnyilatkozat által egészen kiderült — kezdett bizonyosodni, hogy t. i. név fölött foly csupán a vita s a mit b. P. mint jó agarat állított ki, az ollyan volt mint a Recskyé, — tehát győzős. — Másodszor Török-Sz.-Miklóson decemberben történt a futás. Mi történt itten ? Ivy a sebes agár, mellyet b. P. jónak tartott, a kisasszonyt megverte s még is b. P. a kisasszonnyal van megelégedve az Ivy rovására. Hogyan ? hát nem sebes agár volt-e az Ivy ? És ha igen : miért rája az anathéma ? — Nemde azért, mert sebes volt ugyan de, mint a 3-ik nyúlon mutatta, nem győzős. És mi által vitták ki b. P.-nak megelégedését saját agarai? az által-e, hogy sebesek voltak? vagy az által, hogy a nyúlat „roppant futás után positióig kisérve elfogták" a mi által győzős voltukat, mit már Kocséron is sejtettek, bizonyították be? Megérlelék tehát a kérdéses agarak a kérdést, de a győző javára s midőn R. kalapját előttük levevé — irva van — azt mondá: „Nem csak sebesek de győzősek is" és azért nem sebességükért nekik a tisztelet. Remélem itt nem fogunk ismét a név miatt vitázni, midőn a dologgal tisztába jöttünk. De fönebb a vita theoreticus részében e kérdés tisztába van hozva. A praxis tehát épen a Recsky osztályozását igazolta : ott van az Ivy mint sebes, ott van a Csárdás mint győző ; ezentúl egy részről a bizonyos pontig sebesek, más részről a gyaloglók vannak csak. Tehát éljenek a b. P. agarai mint jó agarak, de azért jó agarak mert győzősek ! Ezek után — mig az általam nem tudhatott dolgokat megfejted — kénytelen vagyok azt mondani : tedd fel pajtás süvegedet, hiszen ellenfeled csatáraival győzedelmeskedtél. Volna még nekem több bajom is az agarászat körül, mellyekről — ha meghallgatsz, — másszor. K. RUDOLF. A gazda mint vadász. I. A lónyom tesz-e kárt a vetéseken? Mint minden a világon, úgy ezen kérdés is viszonylagos. Kétségtelenül tehet a lónyom igen nagy károkat, tehet kevés kárt, de legtöbb az ollyan eset, midőn semmi kárt, sőt lehet midőn hasznot tesz. Midőn a „gazda mint vadász" czimti czikksorozatot irám, az volt szemem előtt,
