Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-07-10 / 19. szám

316 Boszankodva tértem szállásomra s franczia házi gazdámnak panasziám el bajomat. „Ah, monda ez, milly boldognak érezheti magát a kópé ; kijátszotta a törvényt s rászedett egy idegent. De legalább nem biztatta önt vadászatokkal Pétervár környékén ?" „Sőt nagyon is" — felelém. „Gaz csalóval volt önnek dolga. A környéken leg-fölebb néhány közönséges rókát találna ön, de ezekre sem foly vadászat e nyári hőségben, midőn a világosság húsz órai. A becsesebb vadböröket északibb vidékről hozzák — s ha kivánja ön, hozok egy illy bőrkereskedőt, ki bővebb adatokkal szolgálhat." Egy óra múlva vendéglősöm a bőrkereskedőt Bincof Izsák hosszú szakállú zsidó személyében mutatta be, kitől arról értesültem, hogy a bőröket ö sem első kézből, hanem a Nijni-Nowogorodi vásáron veszi, melly évenként aug. 1-én kezdődik. Mondá hogy épen oda készül, ha tetszik vele utazhatom s találkozásom leend ott akármennyi szenvedélyes vadásszal. II. Nijni-Nowogorod, aug 6. Nem kell mondanom, hogy Nijni-Nowogorod szép város, hogy utczái szélesek és egyenesek, mint Oroszországban rendesen lenni szoktak s hogy bazarjában a boltok száma ötszáz : mindez minden geographiában meg van már irva. De a mi meglepett, az a mindenféle öltözék változatossága. Megérkeztünkkor a vásár már több napja tartott s a város vidékét örmények, chinaiak és tatárok sátrainak ezrei lepték el, mellyek közt perzsa, török, moscovita, moldován sat. nép pizsgett — csupán nyugot-európai öltözék volt minél gyérebben látható. Mind a mellett — gondolám — hol kereskedelem, ott angol is van s nem csalódtam, mert tudakozódásaim folytán a külvárosok egyikében itt megtelepült hazámfiára akadtam. Csinos külsejü házban lakik, mellybe léptemkor orrom azon örvendetes felfedezést tette, hogy földim bőrkereskedő. Raktáraiban roppant nagyságú szarvas, dám és iramszarvasok bőrei valának láthatók. Hosszú asztalok körül asszonyok ültek, hermelin, nyest és evetbőrökkel foglalkozva s munkájuk nem volt könnyű, mert e sokféle bőr még mind nyers állapotban szőrével befelé forditva volt, a mint épen északról érkezett. Földim James Bows vörnyeges arczú tagba szakadt emberke. „Angol !" kiáltá nevemet hallván s örömében majd franczia módra ölelt összevissza. „Lányom, angolos ebédet! angol vendégünk van !" mert azt kivánta, hogy nála legyek szállva. Megtudván utazásom czélját : „Üzleti fogalmunk roppant nagy, mondá. Múlt évben magából a Kirenski kerületből 600 czoboly-nyestbőrt, 6000 hermelint, 5000 menyétet és 150 medvebőrt kaptunk; továbbá 40,000 evetbőrt, de vannak évek, midőn e szám 80,000-ig emelkedik. Sőt a kirenski vadászok tungúz szomszédjaiktól is tömérdeket vásárolnak össze. A Yakntski roppant területről, a Léna folyam felső vidékéről és az Utsisolski kerületből hozott bőrök száma száz^ ezerekre megy s a forgalmi töke " „Látom, hogy én itt pompás sportra teendek szert, kivált ha ön szíveskednék engem valamelly vadásszal megismerkedtetni "