Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-20 / 2. szám
23 1 háttérbQ vadászat által s néha egy-két jó gondolat felett eszmét cserélve - űzzük a napokat a mint lehet. Egy sajátszerű vadászati esetet nem hallgathatunk el, melly a múlt év véghavában a péchujfalusi hegyekben történt. Szinte egy év óta hirlelék már az erdőcsőszök, hogy egy, előttük ismeretlen vad bolyong majd a péchujfalusi, majd a hertneki erdők rengetegeiben a nélkül, hogy lövésre került volna s minthogy a legnagyobb sűrűségekben láthatták csak — a vad külalakjára vonatkozó előadásaikból senki sem tudta következtetni, hogy az ismeretlen a vadak mellyik fajához tartozzék ? December 18. véget vetett minden kételynek. Tizenhat kopóval indúltunk megelőző nap a hegyekbe s a kutyafalkát megosztva, nyolczat bocsátottunk ki reggel, délutánra hagyván a többit. Kedvezvén az idő, kutyáink egy árva nyulat s egy rókát vertek rövid idő múlva fel ; a rókát három kutya csakhamar szerencsés lövésre hozta, ellenben a nyúl, a hajtásból kitörve messze vezette a kopókat, annyira, hogy ugatásaikat sem hallva már hinni kezdtük, hogy nyomát vesztették. Mindnyájan helyt állva, nyugtalanúl vártuk kópéinkat, miközben egy tót aszszony nehéz batyuval hátán s ebben csősz férjének egész héti élelmével — ijedten siet felénk mondván, hogy a hegy tövében, közel a Szebenbe vezető gyalogút mellett egy kopó farkassal küzd s azért sietnénk a kopó megmentésére. A vadászatunkat rendező Péchy László egy csőszt vévén maga mellé — kettőzött léptekkel haladt le a hegyről a kijelölt irányban ; mi helyeinken maradtunk annyival inkább, mert a nyulat hajtó kopók víg csiholása valamennyiinket reménynyel kecsegtetett, hogy alkalmunk leend fegyvereinket ropogtatni. Vadszegény vidékünkön azonban a szerencse csak egyeseknek kedvez és jaj annak, ki azt ügyetlenül eljátsza ; a kopók jajgatása, melly a legszebb zeneversenyen túltesz, fokonként közelebb hallható — kettős lövés esik — megszólal utána a kürt — a hajtásnak vége — a kürtszó tudatja, hogy a vad elesett. A kandiság tudni mi esett — de meg az is, hogy a következő hajtásban mindenkinek helyére kellett sietni — mindnyájunkat összecsőditett ; a nap hőse Péchy Gedeon — kopóink elvesztvén a nyúl nyomát két őzet vertek fel, és a bak emberére talált. Mig a jövő hajtás felett értekeztünk, megjött rendezőnk is. Már a távolból láttuk, hogy a csősznek meg van a háta terhelve s a meredek hegynek fel nehézkesen emeli lábait. A kíváncsiság elébe vezetett és — mi nagy meglepetés ! Az ismeretlen vad egy— farkával együtt öt lábnyi hosszú hiúz; — a kutya agyon marta, de Péchy Gedeonnak legjobb kopója Flóra is áldozatúl esett. A jelen volt vadászok egyhangú véleménye : A hiúz hallván a kopók ugatását s a kutyák előtt szaladó nyulat valószinüleg már messziről látván — lesbe húzódott, honnan a közelgő zsákmányra lecsapott mellyről mi azt hittük, hogy kopóink nyomát vesztették. Emberemlékezet óta hiúzt e vidék nem látott, kopóink nem ismerik, de ha ismernék is, csak ritka kopó az, melly farkast vagy hiúzt mer nyomozni ; — innen
