Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-06-20 / 17. szám

281 Ezúttal az araboké lön a dicsőség. Este tiz óra tájban az oroszlány megjelent a már emiitett völgy felöl s két lépésnyire haladt el egy leshely mellett, mellyet Saad-benDerbel és Ali-ben-Mekenessi örzött. Az előbbi két év előtt a goureali kósza oroszlánytól tizennyolcz sebet kapott, mellyekböl csak hat hó előtt gyógyúlt ki. Lehet, hogy ezen emlék kissé sebesebben dobogtatá szívét; lehet, hogy az oroszlány nagyon sietett ; annyi bizonyos, hogy elhaladt a nélkül, hogy a két ember reá lőtt volna. De alig ment el, ismét visszatért ugyanazon ösvényen s ezúttal olly közel a leshelyhez, hogy azt megérinté. Egyszerre két lövés történt. Az oroszlány óriási ugrást tön és ordítva eltűnt. Midőn világosodni kezdett, mindenki odasietett s mig a vért vagy a követendő nyomot keresték, az oroszlány ott feküdt megölve, ötven lépésnyire a leshelytöl. Ekkép boszúlta meg Saad-ben-D erb el a férj tettét a nőn. Azonban az előbbi nem látszott hajlandónak hozzánk jönni s ez okból elhatároztuk, hogy mi keressük fel öt. A legutóbbi tudósítások után a Radsetáknál gondoltuk tartózkodni. 9-én elmentünk utána minden arab hajtónkkal, kik ezúttal el voltak határozva, hogy eljönnek velünk a lesre. Segélyökkel lehetséges volt legalább tiz állást őrizni s bizonyosak voltunk benne, hogy a vadállat nem menekül ki ha a vidéken van. De oroszlányunk a megelőző napon elhagyta a környéket s könnyű lábaival hátrahagyván tiz-tizenkét mértföldet, elment meglátogatni a trealok nyájait. Aztán, mintha tudósítva lett volna távollétünkről, Gourealba sietett, orditva elment tanyánk mellett, megtámadta házigazdánk a seik nyáját s miután ebédjét elkölté, még ugyan azon éjjel visszatért a trealokhoz. Ezen kirándúlás mintegy ötven kilometret tett. 10-én mi is visszamentünk Gourealba és két napot szenteltünk a sebesült oroszlány felkeresésére. Minthogy hajtóink semmi hirt se hoztak a vadállatról, a boldogabbak közé soroztuk öt, ezen vidéken tett vadászatunk eredményével megelégedvén. 13-án Ued-Ziadba tettük át főhadiszállásunkat. A nőstény oroszlány, mellyet Valorek megsebesített, még itt tartózkodván, néhány fekhelyet találomra kikutattunk, de semmit se találtunk,