Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-05-20 / 14. szám
227 Néhány nappal e vadászat után egyik arab h ajtónk pompás nőstény párduczot lőtt, a him biztos helyen levén elrejtőzve, elhatároztuk, hogy üldözőbe vesszük a kutyákkal. Az eredmény ugyanaz volt. Söt mi több, néhány mindenféle szinü és fajú arab kutya is vadászott a mieinkkel, mintha ugyanolyan érzelmekkel bírnának mint uraik. Tudnia kell önnek, hogy arab vadászaink ép olly tartózkodók voltak, mint a kopófalka, az oroszlánnyal szemben, mig a pardúczra ügy mentek mint a nyúlra. A tizenötnapi vadászat eredménye a következő volt : Három, egy csapatban megpillantott oroszlány, melyek közül egyet egy arab elhibázott. Két párducz, közülök egy agyonlövetett; 6 vadkan, 1 tüskés disznó, 3 tigrismacska, 6 sakál, 200 szalonka (becassin), 20 nyul, melyeket Xavér gróf lőtt és 3 ') fogoly. Naponkint lehetett volna 10 vadkant, 200 szalonkát vagy 50 fogolyt lőni, de nem vadásztak. • Ma Branicki Xavér gróf visszamegy Francziaországba Griorgi úrral r és a kopófalkával. En Zamoyski János gróffal itt maradok, egy nagy oroszlányra vadászni az E dough hegységben s egy másikra, melly a jemmapei kabyleknél tartózkodik. Elég jól ismervén e két állat szokásait és rendes tartózkodási helyét, remélem, hogy a jelenlegi holdtölte alatt lelöhetjük. Elfeledtem önnek megmondani, hogy az utósó oroszlányt, melyet lőttem, halva találták egy ingóványhan, száz metrenyire azon helytől, hol nyomait elvesztém. Ez volt az első újság, mit megérkeztünkkor az arabok velünk tudattak. Xavér gróf sokat beszélend önnek Párisban e vidék vadbőségéről és a kivételes éghajlatról, melynek a vadászok kitéve vannak. Mig a gróf jövö tavaszszal ismét visszatér közénk testvérével, addig én Zamoyski gróffal szerényen felkeresendem oroszlányainkat, egy csalétekre szánt kövér és izmos csinos kis szürke ló segélyével. Az elsÖ találkozás után tudósitandom önt. II. Bone, január 8-án 1859. Mielőtt visszamennék Francziaországba, tudósitni akarom önt Zamoyski János gróffal véghez vitt utolsó vadászatainkról. Mindenekelőtt röviden megemlítem a Ivrassowsky ur által lőtt párduczot, mellyröl ő a „Journal des Chasseurs"-ben fennhangon dicsekedve
