Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-05-10 / 13. szám

VADA S Z- ES V ERS E N Y L A P. Kedd, május 10. 13. SZ. Harmadik évfolyam 1859. Magyarhoni vadászatok. (Vége.) Mint minden jól idomított kutya, úgy a fóti falka kópói is szilárd és éles nyomozók. A falkár egy biztató szavára s egyetlen intésére (mert Hills rendkívül nyugodt s azt tartja, bogy még a rejtben is minél kevesebb a zaj, annál jobban foly a munka) valamennyi keres már s bár egyetlen kutya sem látható, de a sás és káka csörög és ing, a mint közötte pizseg a falka. A symphoniát nem sokára megkezdi egy pár vékony nyiffantás, melly közé azonnal mély hang is vegyül s ezt rögtön az egész orchesternek ollyszerü harsogása követi, melly az izgatott hallgatók magyar vérét buzogásig fokozza. A falka nemes mestere látható örömet élvez s megveregetve Linda de Chamounix fényes nyakát, arra gondol, milly derék dolog lesz majd a mozgékony kis kancza hátán menni az első húsz perczben, mig aztán ha ereje kimerülni kezd, Driver váltja fel öt. Gróf Pálffy csendesen lopódzik el ama kettős czéllal, liogy a róka kijöttét láthassa s idejekorán indulhasson utána. Sógora, egy futó fékszáros fiatal lovon, szivarvéget dob el s csak azt sajnálja, hogy olly kevés ugrásra van alkalom. Mindenki lova fején át nézegél a rejtbe s készen tartja magát a rohamra. A falka harsogó zenéje tízszeressé vált; a kopók a róka nyomában vannak s minden kutya keres : a róka balkan kiillan a 33