Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-20 / 11. szám

187 volna mellettük még néhány. Mindamellett Moor tájékán, mint ezt biztos kútfőből tudjuk, már igen sokat hibáztak el. De ha már az erdei szalonkák olly kevéssé feleltek meg várakozásunknak, akkor a gyepi szalonkák eljárását legalább is gyöngédtelennek kell nyilvánítanunk^ minthogy ezen minden emberiségből kivetkőzött éhetetlen madarak, a reájok épített vérmes reményeket kimaradásukkal végkép megbuktatták. A velenczei tóban azelőtt sem volt soha sok illy szalonka s csak in transitu ejtetett néha-néha egy ; de a boldog emlékű Sárrétében, a seregélyesi, bárándi sat. sat. tavainkban és mocsárainkban, hol a nevezett szárnyasok más években úgyszólván rajzottak — az idén alig volt egy-egy található. Több oldalról tett sikeretlen próbák és fürkészések tanúsítják ezt — s magunknak is volt alkalmunk a fönebbi állítás valóságáról meggyőződnünk. Igy, a többi közt, megyénk egyik legszenvedélyesebb sportsmane b. S. H. szervezett vadászatot mart. 28-án, gyepi szalonkákra a seregélyesi határban. Tizen lehettünk vadászok (köztünk néhány lövész is Z. I. értelmezése szerint), kik szabályszerű rendben gázoltuk végig a keskeny, de nagyon hosszú s más időkben a gyepi szalonkák által nagyon szívesen látogatott pocsétát. De bizony abból ez egyszer nem hoztunk ki egyebet, mint 2 (mondd két) gyepi szalonkát, 2 szárcsát, 1 náthát és 1 csörgő kacsát, — ezekért pedig kár volt vala bemennünk. Na de aztán szitkozódtak is vadászaink mindnyájan és mindaddig, mig a vadásztanyán egy pyramidalis nagyságú tálban párolgó gulyáshús ki nem derité mogorva arczaikat. Tévedés volna azonban e „kiderítést" egyedül a gulyáshús érdeméül róni fel ; hatalmasan járult ahhoz több rendbeli borral tölt savanyúvicczes palaczk, melly aztán annyi jó és rosz vizet idézett elő, hogy Kakas Márton egyszerre beszerezhette volna itt téli szükségletét. Ez az egy jó oldala legalább megmaradt még hajdani szép szalonkavadászatainknak. Mi lehet azonban oka annak, hogy különösen a gyepi szalonkák évről évre kisebb számmal jelennek meg nálunk? E kérdést egy tapasztalt s a vidéken nagy tekintélyül elismert vadásznak is tettük, ki érett és mély megfontolás után a kérdést azzal fejté meg, hogy „tudja a f — manó !" Eddig közöljük t. levelezőnk sorait, elhagyván ezekből az utóisókat, mellyekkel a sikertelen kirándulás ellen kikelve irja , liogy hasonlókban résztvenni többé nem akar. Ha valahol, úgy a vadásznál tűnik ki a mondat igazsága, hogy „a türelem rózsát terem." A jövő idény bő kárpótlást nyújthat a jelenért, mint nyújtott H—n F. bárónak, ki komárommegyei birtokán több éven át hasztalan várta az erdei szalonkákat s az idén — mig másutt gyérebben mutatkoztak — hozzá olly sűrűn látogattak el, hogy ő egymaga többnyire esti leseken 26 darabot lőtt. A pesti versenyekre nevezett lovak sorozatában első pillanatra felttinhetik az, hogy az idén sok új szin és új név fog a pesti gyepen felmerülni. Különösen Németország lesz erősen képviselve, minek kettős okból örülünk ; az első az, hogy versenyterünk olly vonzerővel bir, miszerint a távol északi Németország nem sajnálja legjobb lovai néhányát ide fárasztani ; második az, hogy honi lovainknak alkalmuk leend mérkőzni az idegenekkel, miből majd saját haladásunk fokára lehet vonni