Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-10 / 10. szám

176 vcrsenyszakkal többre történt nevezés, t. i. a két ivadékversenyre, melly 1858-ban lefutotta a cyclust. Az ezekben előfordult 19 nevezést tehát a 134-böl levonva, marad 115 a többi tizenkét szakra — miből kitűnik, hogy az idei Összes nevezések száma a tavalit 9-el haladja meg. A nevezeit 64 ló közül 57 telivér, 7 félvér. Ezek közül a pesti gyepen még nem jelent meg 49. (Tavai csak 40 illyen volt.) E 49 közül ismét 25 hároméves, mellyek — az egyetlen King Pippin kivételével — a mai napig még nem pályáztak. Továbbá a 64 közül 30 Magyarországban nevelt ló s ezeken kívül még 14 magyar tulajdonosoké ; az ausztriai birodalom tartományaiból 12 van nevezve; angol (Angliából jött) telivér 14, németországi telivér 6 fordúl elö. A bécsi 83 összes nevezésben 50 lovat számolunk, mellyek közt csak az egyetlen Shamil félvér. Tavai 67 volt a nevezések összes száma s ezekben 47 ló neve jelent meg. Tehát itt is haladást tapasztalunk. Összehasonlítva a két sorozatot látni fogjuk, hogy a bécsire mindössze 9 ollyan ló van nevezve, melly a pestire nincs ; mig ellenben a pestire 22 olly ló van nevezve, melly a bécsi sorozatban nem fordúl elö s ezek közt a hires Verzug és Golden Pippin is, mellyeket Németország legjobb lovai közé számit. Nyilt posta. Bige Károly úrnak. — Sajnáljuk, hogy nem közölhetjük egész terjedelmében ön feleletér, mellyet ön Retsky András úrnak e lapok 6-ik számában foglalt ezikkére adott ; de miután ön, saját szavai szerint nem szeret polémiákba s tollharczba keveredni, ezt lapunk rész iröl mi is kerülni óhajtjuk Ön igazolását azonban s a tényálladékot kivonatilag ezennel közöljük, remélve, bogy a kérdéses ügy ezzel végét érte. — „A t.-sz.-miklósi agarászat alkalmával Dapsy Sámuel úr ázott jelen volt bihariakat január 30-ára magához Gombara meghívta, kik a meghívást el is fogadták. Bige Károly és Csanády Sándor urak azonban még a t.-sz.-mikiósi fogadó légvonalas szobájában áthültek, hazaérve fekvő betegekké lettek s L>. S. urat ezen — eljöhete'süket gátló körülményről levélben tudósiták. Retsky András úr e levelet csak mentekezésül tekinté s érintett czikkében gyanúsitólag einlité, miszerint igen különös, hogy épen azon öt agarászt érjen egy időben hurut és nátha, kik olly bizonyosra ígérkeztek, •— egyszersmind pedig megjegyzé, hogy máskor legalább egy hatodik egészséges czimborát keressenek a nagy Biliar megyében s küldjék el őt azon legjobb agarakkal sat. — E gúnyos gyanúsítást B. K. és Cs. S. urak visszautasítják, mint gyöngédtelen és illoyális eljá'ást ; ők részükről annak idején igazolták magukat, — mi történt a többi bárommal nem tudják, de tudják azt, hogy nem lett volna illedelmes dolog — R. A. úr tanácsa szerint — egy hatodik egészséges czimborát meghívás nélkül egy úri liázlioz két-három agárral csak úgy beállítani. Egyébiránt B. K. és Cs. S. urak végtelenül sajnálják, hogy betegségtől gátolva nem vehettek részt ama szép körben, melly Gombán D. S úr házánál január 30-kán megjelent ; B. K. pedig bizton reméli, hogy ezen évben találkozni fog majd Pest megyében R. A. úrral s lesz alkalma megmutatni, hogy jobbak a bihari agarak, mint az a t.-sz.-miklósi tanyás nyulakon látható vala." N. F. kérdi : „Egy telivér méntől s egy magyarfaj kanczától származott félvér kanczát telivér mén fedezvén, csikajának ismét egy fokkal nemesebbnek kell lennie,— és igy tovább. Az ekép folytatott nemesités mellyik fokán válik végre az ivadék telivérré? És ezen fokozatoknak mellyek elnevezései ?" — A fokozatok nevei : félvér, báromnegyed vér, vérben magasan álló ; telivérré azonban soha sem lehet olly ló, mellynek ivadékágában bár mi távol egyetlen félvér is fordúl elő ; mert telivér ló csak az, mellynek származása az ivadékkönyv (Stud Book) nyomán apai és anyai oldalról egy keleti ménre és a II. Károly által hozatott kanczákra vezethető vissza. TARTALOM: Töredékek. — Egy agarász élete. — A ló lába és a ruganyos vasalás. — A kolozsvári lóversenyek sorozata. — A pesti és bécsi nevezések. — Gycp-érdeküek. — Nyilt posta. Tulajdonos kiadó és felelős szerkesztő Bérczy Károly. Pest, 1859. Nyomatott Emieh Gusztávnál. Barátok tere 7. sz.