Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-10 / 1. szám
ségét vitatta ; én makacsul az ellenkezőhez ragaszkodám azon erős meggyőződésben, hogy hiszen nekem — ki a vadásztéren sövényugratásban nem egyszer valék első, sőt versenyfutásban is sikerrel lovagoltam, hogy tehát nekem csak értenem kell a lovagláshoz, jobban mint a világ valamennyi lovardamesterének. Ez mindenesetre nagy gátja leendett előhaladásomnak, ha a katonai lovaglásmód tanulása lett volna czélom ; de miután én a lovardába csak jó kézre szert tenni jártam, e részben elfogadtam az okulást s valóban mind e fontos kellékben, mind pedig az ülés szilárdságában sokat vált javamra a lovardai gyakorlat. A lovaglás megtanulásának harmadik s legbiztosabb módja az, ha a gyermeket még nagyon zsenge korában ló hátára teszik s egy jó lovas gondjára bízzák, ki öt oktassa. Gyakorlat útján sok készséget és ügyességet tehet bármiben sajátjává az, kinek alkalma van e bizonyos dolgot folyvást gyakorolni; de azért nem következik, hogy gyakorlat útján a legjobb modort sajátitja el, hanem talán csak ollyat, melly czéljának megfelel ; lia azonban van jobb és gyorsabb módszer valaminek megtanulására, időt veszt ha rögtön ezt nem választja s e mellett nem viszi a tökély kellő fokára. Ha a fiu vagy férfi a tanúlásra elég türelemmel bir, sok időt, költséget és hihetőleg veszélyt is fog megkimélni, ha pedig nem akar tanúlni, pár komoly bukás és sérülés után okúlni fog, hogy vannak, kik még is csak többecskét tudnak, mint ő в kik illetékes oktatói lehetnek. A lovaglás e három klilönbözö tanúlásmódjának eredményei alkalmasint kővetkezők : — A merő gyakorlat útján tanuló hihetőleg merész jó lovas leend, de nem rendszeres. A csupán mestertől tanulóból többé kevésbé rendszeres lovas lesz, de soha sem teendi magáévá azon egészen könnyiided és természetes ülést, melly annak sajátja, ki a lovaglást kora gyermekségében kezdte. Mindig meg fog ezen látszani, hogy nem mindegy neki, ló hátán til-e vagy széken. Nem állitjuk, hogy nem fog jól sőt merészen lovagolni ; s jó lóval alatta két-három idény után a falkát is követheti ; nem rázhatja le azonban magáról ama biz°nyos mesterkélt mod o rt ; melly okvetlen feltűnik mindenkin, ki elébb tanúlta azután gyakorolta a lovaglást, a helyett hogy gyermekségétől kezdve egyesitette volna a gyakorlatot atanúlással. Annak, ki tökéletes lenni óhajt, két kellékre okvetlen szüksége van s ez — erős idegzet és jó vérmérséklet. Az első nélkül nem lesz önbizalma s a második nélkül nem lesz türelme tanúim és lovát tanitaní. Az ülést illetőleg sok függ az ember alkatától. Alacsony zömök emberek ritkán ülik szépen a lovat, könnyűden s egészen biztosan pedig soha sem. Ezen egyének többnyire nagyon vastagok ágyékban s ez a szilárd ülésnek-nagy akadálya, mi nélkül ismét senki sem lehet jó lovas. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a ló könnyen levetheti, hanem azt, hogy szilárd ülés nélkül a kézzel sem gyöngéden bánni, sem — ha szükség — a ló fejét erősen tartani nem lehet. Világítsuk meg ezen állítást. Tegyük fel, hogy valaki összevissza bonyolúlt csomót akarna kioldani egy kötélén, mellynek egyik vége valamely ingó-mozgó tárgyhoz van kötve. Ha az illető szilárd alapon áll, könnyen teljesítheti feladatát ; de a helyett, hogy lábának erős támpontot adjunk, helyezzük őt egy lajtorja fogára.
