Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-04-10 / 10. szám
154 találásban rendesen hátra áll. A következő nap észrevételemet fényesen is igazolá; mert a Ripó sűrű vadonhói mind a mennyi kopótól jó közel sarkalva egyenest vendégünk irányába tört a medve, olly hatalmas csörtetéssel, melly a legmélyebb álomhói is rögtöni felébredésre bírna. De az idegen úr, mintha csak a csinos lövöldében a sor rákerűlését várná, gond nélkül babrált czifra fegyverén. Midőn a medve a sűrűből elébe pattant. Ez pedig tiszta nyilt helyen s jó közelről rendre mindkét csövét rádurrantá. Meg vagyok győződve, hogy a lövöldében egy tenyérnyi czélbaszáz lépés messzeségről biztosan talált volna, midőn most alig négy öl távolságra a bivaltermetü vadra olly hibásan jmffogtata: hogy kezdőtől se várhatni gyarlóbb czélzatot. A fegyverroppanásokra a már azelőtt is nagyon megijedt vad még inkább megriadván, a lövöt hirtelenében szemközt priiszkölé s eszeveszetten elrobogott. A szomszéd állásról régi vadász bajtársammal a derék Otves Miskával oda ballagánk. De apróra vett kutatásunknak sem sikerült vért vagy bár szőrt felfedezhetni. Ezalatt emberünk facsaró vizre izzadtan szeles taglejtések közt békétlen hangon dadogá lövész ambitiójának illy érzékeny lealáztatását. ,,A lövés lehetett volna jobb is — szólt most a komoly Otves. — De ez most a kisebb haj, mert úgy látszik, hogy a lövőnél szintén mint a medvénél a félelem egyformán gonoszúl működött. Siessünk tisztább levegőre." Otvesnek vendégünk baklövéseire szórt élczzápora s vidám dévajkodás közt foglalánk helyet a jól ellátott asztal körül, midőn bat telivér falusi czigány muzsikus beköszönte a félig nyitva levő ajtón. A kik egy szomszéd falusi lakadalmon értesültek, hogy ide urak gyűltek vadászatra, gazdag aratás reménye alatt a feneketlen sarat úszva-mászva érkezének. Megjelenésök felvillanyozott s kitörő jó kedvvel fogadók. Hiszen régi monda, hogy mikor Isten magyar embert teremtett, czigányt is adott időtöltésére. Azonnal felpattanánk s kormos vendégeinknek igy fáradtan is rá kellett húzni. És tánczra került apraja nagyja olly hévvel tűzzel, miről korlátozott tánczestélyeken képzelet sincsen. A telivér praedicaturnot a városi és a falusi czigány muzsikus szükséges megkülönböztetésére állitám fel. Mint a kik szokás, gunya, életmód, néha az eredeti fekete szin tekintetében is merőben elütnek egy-