Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-20 / 8. szám

122 egymásután vándorol át a poggyászhordó hátára, jó hogy magunk is nem ölünk e suhanczok vállaira, kik a hegymászást gyermekségük óta megszokták s a terhet a legmeredekebb hegyeknek fel sem sokallják. A mankóin felmenni képtelen szenvedélyes sportsmant Liechtenstein Károly lierez eget olly helyekre vitték fel, hova sok két ép lábú úr saját becses teste súlyát nagy nehezen birta felczipelni. Ki ezt látta, nem bámúlhatja eléggé az erőt és ügyességet ezen — izmosaknak ritkán látszó legényekben, kik e fölött csak kevés hússal élnek. A felső állások többnyire jobbak az alsóknál; a havas hegylánczból kifolyó helyeken azonban gyakori az eset, hogy a gömbölyű alakú felső kúp (Kegl) talaja sima és kavicsos, mellyen fü vagy bokor ver át, mig az alsó rész sziklás, kivált ott, hol a havasi vadvizek meredek szirtek közt ágyakat mostak ; illy helyeken aztán az alsó lövészek állásaik a jobbak, kik ezenkivül még azon előnnyel is birnak, hogy legtöbb kilátásuk van— az illy helyeken járni szerető erős czápra vagyis gallybakra*) lőhetni. Felérve az álláspontra, hova a hordár elhozta a gunyát, széket, tartalék-fegyvert és táplálékot, a vezető vadásztól megtudja a lövész, melly oldalról szokott a vad jönni s milly távolságra tanácsos a lövés sikerét megkísérlem, mert havasokban a kevéssé jártast nagyon könnyen megcsalja szemmértéke. A legbiztosabb távmérőt azonban maga a zerge adja; akkor lőjjiink t. i midőn kampóit egyenként s tisztán kivehetjük. Ez ugyan a világosság arányához képest változékony, de más részt igaz az is, hogy jó világosságban távolabbra is biztosabban lőhetünk, mint közepes világosságban közelebbre. Az állásunk felé közeledő zergék közül soha se lőjjünk az elsőre, attól tarthatván, hogy a többi megfordúl és visszatör s igy a második lövés esélyét elvesztjük ; mig ellenben az elsőt áteresztve, a többi mind utána tör s ekkor a rendesen egyenként elléptetö falkából több darabot ejthetünk el, (lia t. i. el nem hibázzuk.) Zergét könnyen lőhetünk, ha elég türelmünk van bevárni a perczet, mikor a vad megáll, mit a lassan és ovatosan haladó zerge gyakran — rendesen minden pár ugrás után tesz s gyorsan csak akkor szokott ha*) Gally bak (Laubboek) alatt különösen erős czápot értünk, melly az iizekedés idejét -kivéve többnyire elszigelteten lenn a fás gallyas vidéken tartózkodik s nevét is innen veszi.