Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-10 / 7. szám

107 E nemes vadat legjárhatlanabb menedékei között felkeresni s meredek szirtfalak kevés hüvelyknyi ösvényein — tátongó mélységek szélein nyomozni vagy meglesni : a szenvedélyes vadásznak ez nyújtja az élvezetek legnagyobbikát. S azért is, higyjétek el barátim, nem zergevadász még az, ki e nevet követeli, mert talán már lött zergét; valamint ép olly kevéssé mondható lovasnak az, ki szelid ponyn ülve a városliget fasorain párszor fel s alá ugratott és még sem esett le. A lesjárat zergére úgy mint fövadra — legnemesebb módja a vadászatnak s ki e részben némi tapasztalatokkal bir, bizonnyal velem fog tartani. De nem lehetséges ez mindenkinek, habár kedve és alkalma volna is hozzá. Hamar ki fog állani az, kinek vas egészsége, erös melle és jó lábai nincsenek. Jaj pedig annak, ki teljesen nem bizhatik abban, hogy feje szédülni soha sem fog. Minthogy a természet engem e kellékekkel dúsan ellátni kegyes volt : a zergékre való lesjáratot gyakran és jó eredménnyel élveztem. A vadászat e nemére az öszi idők legkedvezőbbek, jelesül november első napjaitól — az üzekedés beállásától kezdve, ha csak olly nagy hó nem esett, melly a felmenetet lehetlenné teszi. Ez időtájban belepte már a vadat a teljes téli ször ; árnyas helyekről üzi már öt a hideg a napos oldalak felé, hol nagyobb csoportokba is gyülekeznek — s illyenkor, kivált ha hó esett, már messziről látható fektében is a feketéllő zerge, mi nyaranta nem egy könnyen sikerűi. Ha tiszta és szép az idö : nap keltétől nap nyugtáig alólról fujand a szél ; ha ellenben az idő rosz vagy csak kétes is : jobb leend se vadászatot se lesjáratot nem kisérleni meg ; mert azonkivül, hogy eltévedés, bukás vagy egyéb baleset könnyen történhetik, a változékony vagy rosz szél sikerre alig enged kilátást. Kedvezőtlen széllel zerge még soha sem lövetett. Ez, természeti ösztönénél fogva, az embert legnagyobb ellenének tartván, alólról várja őt és mindig lefelé néz. Miért is igen ritkán sikerűi a zergéhez — alólról felfelé haladva — golyótávolságnyira közeledhetni. Ezekből önkényt foly, hogy jó időt várván be - az átcserkészendö vadászkerület legmagasabb csúcsa- vagy a hegyláncz éle felé kell Múlnunk, hol már biztos szélre számithatunk. Felérvén, tanácsolnám a megpihenést, ha bár nem is volna fáradt a vadász, csupán a léhlzés tökéletes lecsillapulása végett. Mennyire szükséges feltétele a jó lövésnek a nyugodt léhlzés, azt minden vadász, ki golyófegyverrel hegyekben járt, jól