Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-30 / 6. szám

84 jégtábla, mellynek szélén tőlünk alig 5 lépésnyire látszik a be nem fagyott sik viz s melly minden léptünkre meglöttyen — alattad leszakad, mit csinálsz? mibe kapaszkodol? A zsombék, a nád töve csupa dágvány, elmerül veled; az úszás mit sem basznál; e néhány emberen kívül, kik veled együtt szintén leszakadhatnak, más segítség mértföldekre nincs; a helyismerök szerint itt olly mély a láp, hogy a „debreczeni teplony" is elférne benne; körülötted talpalatnyi szilárd föld, vagy fa nincs, mellybe kapaszkodhatnál — csak itt ott vannak gyér égresek a lápokon elszórva, miket a csíz szájából kiesett s a fergeteg által odaveteit mag kelesztett az évezredes ingoványban! Illy tűnődésekből kellemesen riasztott fel a nádasokban előttem vizslaként cserkésző Csáki rekedt kiabálása: „Itt a vidranyom, most jet riink utána!" Es fáradságot, veszélyt, mindent feledve, az előttünk tisztán látszó nyom után, zsombékokon s alig befagyott vizeken át csúszva, szökdelve, új erővel baladtunk. Mintegy félórai sebes menés után, egy kis égres közelében nagy bámulásunkra egyszerre elvesztők a nyomot s kétkedve állottunk meg. Csáki azonban egész bizalommal maga elé, az általunk eddig észre nem vett köridomura nyalt lékre mutatott s kutyáit uszította. Mindenekelőtt gondos szemle alá vettük az égres körüli térséget s mindössze öt illyen lékre akadtunk. Minden lék elé egy vadászt állított Csáki, maga pedig a többi vezetővel az égresbe ment, melly néhány alacson égerfabokorból s odva> fatörzsből állott, az általunk őrzött lékeknek majdnem közepette. A kutyák ösztönszerűleg mentek gazdájok után s füleiket a gazhoz közel tartva hallgatóztak. Majd ismét a lékekhez futottak, mindegyikét bejárva s ismét az égerszigetre térve. Csáki mindegyikünknek szoros vigyázatot ajánlott; mondá, hogy szemeinket a lékről le ne vegyük, hanem a mint a vidra fejét a lékből kiüti, azon pillanatban löjjünk reá, különben viss aszökik a jég alá. Csáki és társai most a bokrok töveit s az odvas fák alját túrták és piszkálták bosszú nyelű nádmetszökkel. A feszült várakozás ezen ideje volt a legkellemesebb s mi előre is megjutalmazva éreztük magunkat. A kutyák hol egyik, hol másik lékhez futottak, a vidrának vizalatti járását szinte érezve. Valóban csodálatos sebesen tud ezen állat úszni. Alig vakkantotta el magát a kutya egy tőlem puska-lövésnyire eső léknél annak jeléül, bogy a vidrát ott látta: tőszomszédom fegyvere durrant, de későn és igy hibázva, mert alig néhány másodpercz múlva az égresen