Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-30 / 6. szám

82 tén nem vettem észre vidrát, bár ott is elég eledele akadna. Talán a kövér fekete talajt nem szereti. Anr ál több van azonban a Rét, Bodrog, és Szamosközön s ezeknek mellék ereiben és szakadásaiban mellyeknek talaja csupa homok vagy sárga agyag. A felső Tiszának dágványai, és nádasai Rakamaztól fel egész Kis-Várdáig, a Bodrogköz és a Szamosköz fel az ecsedi lápig s talán felebb is, számtalan mellék ereivel és lápjaival: mindezen rengeteg ingoványok és nádasok megannyi fészkei a vidrának. Majd minden rétközi faluban van egy két ember, ki vidrafogással foglalkozik, — s ismerek embert, ki minden télen 10 20 vidrát fog s bőrének darabját 5 — 6 pfton adja el Mult nyáron Szabolcs megyének egyik rétközi halárában Dombrádon vadludakra vadászván, a véletlen Besztereczre egy f minden oldalról „réttel" s vizzel bekerített kis faluba vitt, melly a száraz földtől elszigetelve, mint valami kis Velencze áll vizek közepette, annyira, hogy nyáron is csak a vizén át úsztatva nyílik bemenet. Itt sokat hallottam a vidráról; beszélték, hogy nagy számmal van s a „vészeket" és „vétereket", miket a halászok halfogás végett tesznek ki, a viz alatt rongálja s a bennlévő halakat kifcgdossa. Megtudtam, hogy leginkább téli időben lehet hozzáférni, midőn a rét befagy s rajta szabadon járhatni. Tüstént elhatározám magamban, hogy mihelyt nagy fagy álland be, a vidrával közelebbről fogok megismerkedni — s szándékomat végre is liajtám. Január 10-én többedmagammal indulván ki, előre meghitt vadásztársaimmal este Besztereczen találkoztam. Azonnal előhivattam Csáki odavaló közlakost, kit foglalkozása miatt „Vidra Jánosnak" keresztelt el a falu szája s ezzel tanakodtam, miként ejthetnénk meg holnap néhány vidrát? Ő ugyan nem igen biztatott, mert úgymond a lápok nincsenek mindenütt befagyva, a jég sok helyütt igen csekély s épen oda a hova leginkább kellene, eljutni nem lehet. Mindamellett, sok tusakodás és irányunkban kifejezett némi gyanakodás legyőzése után, megigéré, hogy bármilly bajba kerüljön, másnap reggel a színhelyre elvezet. Másnap reggel tehát hatan, majd annyi odavaló lakos kíséretében elindultunk a lápok felé, mellyek imént esett friss porhóval valának fedve. Vittünk magunkkal hét jó kopót is, mellyeket a vidra felkeresésére használhatni véltünk. Csáki uram azonban fitymálva mondá, hogy „neki nem kell úri kutya; majd megtalálják az ö kutyái a vidrát." Általában nagyon félvállról beszélt velünk Vidra János uram, vagy tudományának s nagy hírének érzetében, vagy talán hogy üzletének ellesé-