Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-20 / 5. szám

73 agarakkal napokat tanyázni; a vendégszeretet is sokat vesztett régi szép typusából, a magyar nagyon eltanulta a külföldtől a szűkebb körre szoritkozást, mellyre s a számolásra egy vagy más körülmény tanitá; már pedig a vadásznak, ha nem is termek pompája, de ollyan a millyen kényelem szükséges, kivált több napi fáradtság után; a paripáknak és agaraknak kettős adag kell; ez tehát legfőbb oka annak, hogy huzamosb ideig egy társaság együtt alig maradhat. Hát még azon kezdeni, hogy olly agár futhasson csak dijra, melly magában egy nyulat megfog! Ugyan hova szaladna az a harmadik nap Kocséron ? felelet: a ló alá, az az, a ló elgázolná; s ki várná azt feszült szenvedéllyel, midőn már másnap is csak lantolna a téli fagyos földön ? Na de lássuk a koeséri nagyszerű agarászatot. Némelly nádi agarászok ama jóslatai, hogy kár oda menni, mert senki sem lesz ott, meghiúsultak és örömtől valánk lepetve, midőn az erdő tövében 25 többnyire jeles fogatot, mindegyiken egyrem ásra csak három urat számítva, és 14 lovast pillantánk meg, és igy az agarászatot élvezők száma a 80-at a cselédséggel együtt a 100-at haladta meg. A vadászsereg magyar szokás szerint több csapatra oszlott; több helyütt tüzet raktak, a szeredásokat bontogatták, a kulacs gombjait erős markok szorongatták, inig kínjában csikorogva és engedve az erőnek száját tátotta, hogy a leendő tusára minden agarász előre egy nagyot hajtson belőle a Hazáért és egy jó nyúlért. Sok agarászaton voltam, de illy nagy részvétet, illy jeles vadászsereget soha sem láttam. Sem magunknak, sem agarainknak nem tulajdonítva e nagyszerűséget, mégis legszívesebb köszönetemet nyilvánítom mindazoknak, kiket a puszta kíváncsiság oda hozott; pedig megjegyzendő, hogy azon agarászat csak a „Yadászlap"ban volt hirdetve, és e lap egész Kőrös városában, melly 20 ezer lelket számol, nem olvasható. Végre elindultunk keresni. A választott birák gr. Sz. I. M. S. és P. R. voltak. Sok keresés után egy nyúl repült ki, melly az agarakról is úgy elszállt, hogy mintegy ezerkétszáz öles hajtás után csak egy biró, gr. Sz. I. látta megállni az agarakat; de hogy és mikép történt ? érést fordítást senki nem látván, ezt voltaképen tudni nem lehete. Én a magam agarát győzőnek, a vetélytársamét sebesnek, de egyiket sem a legjobb eategoriából valónak tartám; b. P. Fr. barátom azonban a maga agarát csak jónak tartá, nem ismerve el azt, hogy az agár jósebes és jó győző is lehet, mire azon szerény észrevételemet teszem, hogy ha majd többször fordul meg Kocséron, át fogja látni, hogy a jó agár csakugyan kétféle; mert mit otthon jónak tartunk s melly ott csak repül a nyúl felett, és azt minden gondolatra vágja: az azért Kocséron nem fog magában nyulat; inig egy másik, mellyet az esztendő 3/< részében azon sebes mindig megsemmisít, és csak 100 közül egy diadalmaskodhatik a sebesen, az Kocséron visszaadja a kölcsönt s mint jó győző az első nyulat válogatás nélkül megfogja; és úgy hiszem, ha ez igy felváltva történik, talán mindenki enged valamit s nekem is lesz igazam. Nagyon tudom én azt, hogy legrövidebben ugy lehet az agár tulajdonságát kifejezni, ha kérdik, millyen az agarad — jó ; millyen ez a ló — jó ; millyen ez a bor — jó ; de ha kérdik tovább : ez az agár inkább vérrel és tűzzel azaz sebességgel szokta-e a nyulakat fogdosni, vagy nagyobb tüdővel bir mint vérmességgel s mérsékeltebben indulván tovább birja-e a szaladást, az az hogy inkább győző-e ? — felelni kell reá, mert talán senki sem hiszi, ki e kűlömbséget el nem ismeri, hogy az ő jó agara mindig ugy fut, mint az első kirohanáskor; ha feleletre érdemesit, már akkor kétféle agarat ismer el; ha pedig úgy tesz, mint egy tisztolt barátom most Kocséron, hogy egyik szomszédja a keresés közben kérdezvén tőle,váljon ezen szép angol fekete agár győző-e vagy sebes?azt felelte: én e szót győző nem ismerem. Akkor nyulat nem találva, az angol agár másnap társával futott s az erdőhöz alig néhány száz ölre keresve, két nyulat olly hirtelen megfogtak, mint sólyom a galambot. Az agárnak tökéletesen kielégített gazdája azzal vett búcsút, hogy