Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-20 / 5. szám

68 A szögleti kis asztal mellett két viaszgyertya világánál, orrán hatalmas szemüveggel s nöttön növekedő figyelemmel olvassa gr. Csáky az augsburgit. Egyszerre, sajátságos rikácsoló hangján kiáltja: „A szövetségesek tönkre verték Navariannál a török tengeri hadátazonnalkörülsereglik minden felől s feszült figyelemmel hallgatják a nagyszerű esemény leirását. A komoly tárgy feletti vitatkozások azonnal hévvel ttizf zel megkezdetnek; midőn fölovász Algya betoppan s amúgy huszáros negéllyel jelenti, hogy a lovardában meggyújtattak az éjjeli lámpák. Nincs olly fényes igéret, mellyért valaki most a kandalló mellett maradna .... A lovarda egy nagy csílárral s több éji lámpával van világítva, a nyalka lovászok rendre vezetik elő a sok szép paripát; a fölovász a paripa életidejét s születését hangosan kiáltja ki s kezdődik a lovarda körtillovaglása. Felséges látvány! annyi délczeg nemes állat, apróbb nagyobb szöktetések s bárány ugratások közt! A szögletben zamatos rónaival s udvarhelyivel habzó serlegek fogadják a mind sűrűbben erre forduló látogatókat. r Kendeffy Adám és AVesselényi tüzes paripákon, sisakkal és karddal markukban szöktetnek most a tág térre. Kortársaik közt a legjobb két lovast, bajvívót és legerősebb karú két férfiút látjuk magunk előtt. Hévvel tűzzel, mint forró vérek, rohanják meg egymást. Kardjaik szikrát szórnak. A menny és föld egybeomlását képzeltetik. A dicső lovagias jelenet a nap minden más jelenetét felülmúlj a s a vendégek kívánságát és várakozását túlszárnyalja. A lovagkor e szép előidézése után a kandalló tüzénél a közfigyelmet a házi urnák Kendeffy vei és Wesselényi Farkassal a gazdászat fölötti heves vitatkozása tartja feszülten. Nagyon hosszúra nyúlna ez, de a falusi toronyóra elkongatta az éjfélt: s jóllehet már most senki sem bágyadt s nem is álmos, de a házi úr maga inti vendégeit nyugalomra, mert holnap távolabb menni s korábban indulni kell. Hasonló jó szellem, értelmes vitatkozások s változatos élvezetek lengik körül a vadásztársaságot másnap, és mindvégig. A gyengébb szivü vadász felbátoritására s a kisebb veszedelem előtt nem rögtöni hátrálás ellen egy igen jó óvszer vala itt: a megsebliedtvadkant legmérgesebb állapotában fészkéből kiszöktetni s az éles hosszú vadászkéssel a vadászra intézett sebes rohamában felfogni. E bajnoki jelenetnek csak nézésén is dagad a kebel és bátrabban dobog a sziv. Mint mindent, ugy