Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-20 / 5. szám

Sfi VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP Szombat február 20. Második évfolyam 1858. Wesselényi Miklós zsibói vadászatai. ÚJFALVI SÁNDORTÓL. Wesselényi bátor lovasnak s vadásznak volt születve. E lovagias tulajdonokat atyjáról öröklé: ki a gyermek-Wesselényit élte harmadik évében lóra ültette, a hatodikban véle szilaj mént lovagoltatott s a nyolczadikban már farkast dámvadot lövetett véle. Zsenge izmai korán megedződtek, a bátorság nemes érzelme benne évei számával nőtt. Fáradalmas rögös életpályájára bölcsőjétől képeztetett. A Wesselényiekröl igazán elmondhatni, bogy a sasok sasokat nemzenek. Ki őket vadkannal medvével küzdeni, vagy elvadult paripán egykedvű nyugodtsággal ülni látta, büszke volt bennök a nemzetre, mellynek ős korát látszottak visszavarázsolni, büszke volt bennök az emberi méltóságra. Nem czélom az idősb Wesselényi Miklóst festeni, csak is egy jelenetet emlitek meg fia gyermekkorából: az apaoroszlánt fiával. Zsibó őserdején hajtóvadászat van. Ott áll az apa és kilencz éves fia, egymástól negyven lépésre. A hajtók zajára a sűrűből vadkan törtet elő, a gyermek-Wesselényinek tart, ez bátran reá tüzel, de a seb nem halálos, s a vad bősz haraggal ront a gyermekre. Az apa egyetlen reménye és a rohanó vadkan közt csak néhány lépés: a tér, idő és bizonyos halál közt csak egy hajszál... azonban roppan a fegyver, az apa Teli Vilmosi éberséggel lő s a vadkan hörögve karikádzott a fiú lábaihoz. 5