Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-20 / 35. szám

577 hagynunk. Jó ideje vadászok, de illy napom még nem volt; akadozásról szünetről szó sem lévén, hajtott minden kopó, még az utolsó is, hangjának egész erejével, a nyúl ugrásától annak elfogásáig. A mai napig (dec. 15.) 32 vadászatunk volt 36 fogással. Az eredmény sokkal nagyobb lehetett volna, de az itt nagy mennyiségben termesztett dohány erős illata sokszor semmisité meg hajtott vadunk bűzét. Tegnaptól fogva itt is befagytunk , de kecsegtet a remény, hogy „derűre ború." B. S i m o n y i Lajos. Csákó. — Nov. 22-e után, melly napról szól utolsó csákói tudósításunk, a távolabb vidéken lakók a vadásztanyáról eloszolván, csak a békésiek jártak ki a falkával; dec. 7-étöi a következő vadászatokban vettek részt Kárász Imre, B Wenkheini László, Tomcsányi Károly, Tisza László és Tisza Lajos urak, kik közül az utóbbinak leveléből közöljük az alábbiakat. Dec, 9-én a sebes falka az új tanyánál felveit egy nyulat s legtöbbet szántás ban, mondhatni mély földben, zsinórban vitt az orosházi tanyák alá, ott kis szegletet csinált s ismét zsinórban Szentoruyára, bárom óranegyedig szünet nélkül nagysebességgel , hogy lélekzetünk is elállott; itt megbukott a nyúl, de két három perez múlva felugrott s rangjához illő küzdés után tíz perczuyi futás utáu megfogatott. 10-én a lassúbb falkával Kondorosnál egy haszontalan nyulat vettünk fel, melly minduntalan megbukott s gyalázatosan is adta meg magát. De a második nyúl már , melly Apponyi-Kondorosból indúlva s nagy gyűrűbe futva négyszer vitt keresztül az Apponyi-árkon — 20 perczuyi sebes futam utáu oda jött meghalni, hol felugrott. A harmadik nyulat ezután Battbyány-Kondorosou vettük fel; a vadbüz még jobb lett s mentünk egészen Csákó alá, onnan vissza a kamuti utón váltottunk nyulat s ezzel mentüuk be Béla-Kondorosra. A fasornál már alig birt beugrani a nyúl, túl rajta azonban egy friss ugrott, keresztbe ment a vadbüzön s nem volt mód megmenteni a vadászatot, mellyel e napnak vége volt. 11-én a reggeli fagy felolvadván, mély föld és ragadós sár daczára jó kedvvel indúltunk ki. A Bolza-Kondoroson kikelt nyulat a sebes falka rémítő gyorsan hajtotta Mitrovszky-Kondoros akáczültetéseiu át ki egészen az északj határszélig, hol egy szarvasi tanya kertszögleténél fordúlt a nyúl, először a fasornak, aztán ismét vissza a vetéseknek s a Mitrovszky-major közelében megfogatott. — Fújtatás utáu Béla-Kondoros felé indulánk, de csakhamar ismét nyúl ugorván , ez minket egyenesen a csákói ebólig vitt, mellytöl pár száz lépésnyire meg is fogta öt 17 kopó, mert a falka farkát képező többi kutya egy friss nyúllal ment tova s velük b. W. László és az ostorász, kik a Mitrovszky-majornál szintén ballalit csináltak. A két részre szakadt falka és társaság az Eudrödi tanyák körül ismét egyesülvén, az ujan ugrott nyúl neki vitt Mitrovszky szénás kertjének, hol a kazlak közt s a gyümölcsös mellett hajtotta a falka ki a szarvasi országútra; e poutou a nyúl megfordúlt s vagy öt perczig folyvást az uton a kutyák előtt láttuk öt, mellyek teli torokkal szórták reá az átkot s visszahajtották a gyümölcsös kertig, hova — küszöbön álló veszedelme végperczében beváuszorgott s miudeu kutatás daczára meglelhetlen volt. Tisza Lajos.