Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-20 / 35. szám

570 egy vörös lobogóval kezében, a gamekeeper fehér jacketben. Lefüggő sarlach-vörös keresztövvel, magas tetejű kalapban, végre a nyúlhordozó, — mindnyájan lóháton. Ezen rendben haladtunk az országúton mintegy 2 angol mfldre, hol a bnzatarlókat elérve, bekanyarodtunk. Itt a game-keeper leszállva lováról, Bang és Mountain-Asb-t czorkájára fűzve, a biró előtt vezetni kezdé a tarlóba. A bíró, az intézők s mi kik lóháton valánk, félkört képezve haladtunk a kutyák után, mig a nézőközönség a kocsikkal és a több; kutyákkal az országútra visszaszorittatva, a kedgeken át kíváncsi szemekkel kisérte a megkezdett versenyt, Alig haladtunk egy kevéssé előre, felugrott az első nyúl a kutyák előtt s elhaladva mintegy 40 yardnyira, hangzott a bíró szava : „go on" ; a keeper egy rántással kibocsátá őket czorkájáról és hajjrá; kezdődött a verseny; a két nemes állat csakhamar elérte iramló martalékát s megforgatva néhányszor/mesteri lökéssel a földre terité; — kitűzetett a vörös zászló, Bang volt a nyertes, a futás másfél perezig tartott, Ezen rendben folyt le a többi 12 pár kutyának versenye is, melly után Mr Binder közel eső farmjában angol barátság és vendégszeretettel költ.vén el reggelinket, másodízben lovainkra szállánk. A legközelebbi tarlón már újra megkezdetett a verseny. A reggeli első futásnál nyertes kutyák ismét párosan szálltak a síkra, (természetes külön külön, minden stakesnek a maga jelöltjei) a vésztők már többé nem szerepeltek; — melly futások ismételtettek mind addig, míg valamelly agár minden versenytársát le nem győzte. A nap már lenyugodott volt, midőn Muscatelle, Korket és Red-Mantle győzelmei eldőltek, mellyek között az elsőbb nevezett, mint minden tekintetben legkitűnőbb, melynek termetéhez hasonlót soha nem láttam, az Ízléssel készült s Lincoln városa által tiszteletdíjul ajánlott ezüst billikomot 28 sov. tartalommal nyerte el. Az illy verseny sok tréfával jár, de lehet is tréfa ott, hol csak úgy pattog fel a tarlóból a nyúl, mint nálunk aratáskor a verebek. Nem kelletett itt keresgetni a nyulat, vagy attól tartani, liogy nem lesz elég mit megfogatni. Ellenkezőleg a versenynek több ízben ismételtetni kelletett, mert futás közben egy friss nyúl ugrott ki s maga után csalá, vagy kétfelé szakitá a versenyzőket, Ha történt, hogy a közel 30 tarló — mellyeket keresztül kasul lovagoltunk — valamellyikében nem volt elegendő nyúl, a stewardokról vezetve belovagoltunk a szomszéd turnipstáblákba, ott félkört fogtunk lovaink hátán s ostoraink pattogásával hajtottuk ki a bujdosókat a tarlóra, mellynek szélében a bokrok mögött már türelmetlenül viczkándozva lesték a keeper czorkáján a versenyzők martalékjaikat. Ha a tövisbokrokkal stirün beszegett táblákból a nyúl kíszabadúlhatott, nem nézte senki hol az ajtó; volt ugrás ugratás, az esések sem maradván el. — A nem csekély fáradsággal mind a lovasok, mind a kutyákra nézve, eltöltött napot 6 órakor egy társas ebéd, melly minden illy alkalmakkor elkeríílhetlen valami, fejezte be a Haintoni fogadó nagy teremében, hol a jelen volt sportsmanek a jó angol roast beef, port és sherry mellett élvezték az édes nyugalom első óráit. Mielőtt más themára átmennék, nem mulaszthatok el egy végső észrevételt, melly abban áll : miszerint az agárversenyek Angliában a mostani időszakban olly