Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-20 / 35. szám

568 gyakran védelmi helyzetre szoritá a vadászt. Elhibázott lövését éltével, vagy jobb esetben csontjai összeznzásával lakolta. Jelen volt ö is az ipam által eléadott utolsó bölényvadászaton s szerinte is, ez volt Erdélyben az utolsó. Egy Krizsán Alexa nevű hasonló öreg oláhot ismertem, ki régebb nagy vadász volt, de már elaggott kora nem engedte velünk fáradozni. Es­ténként nélia kitántorgott tüzeink mellé, hol a régi vadászatokról órákig regélt. A bölényről emlékezése merőben talált a más két élő tanúéval. Elevenen emlékezett még a betekig tartott jó izü pecsenyére, mivel egy bölény elejtése a merész vadászt jutalmazza. A mult század szokatlan békés napjai az erdélyi embert a harcz te­réről gazdászata mellé szorítván, a mindinkább szaporodó népség a termo föld hiányát erdőirtásokkal kénytelen pótolni : mi miatt az őserdők gyé­rülni kezdettek. Továbbá marhával és kecskével mind belebb hatolván a vadonba, a szilaj bölény magányát felveré, melly az emberi zajos szom­szédságból odább vonult s a szomszéd Kárpátok sivatagjaiba örökre el­tűnt. Mint a vad indus, ha ős erdeiben fehér ember mutatkozik s az eke barázdát kezd húzni. (Folyt, köveik.) Levelek külföldről. Grantham, nov. 28. 1858. 'VI. (Haíntoni agárverseny. Heneage úr vizslái. A rutlandi berezeg istállója. Kennelek es sport győ­zelmi jelek Belvoir-Castle-ban.) Az angolhoni sport egy más neme : az agárversenyek. Ezek is e hó elejével vették kezdetüket. Nem lesz talán érdek nélkül az eddigi versenyek legjobbikát mint szemtanú leírnom. íme itt a napnak programmja ; jelelje az olvasóimnak, liogy az angol sports­man nem csak lovai- hanem kutyáira is milly szorgos figyelemmel ügyel s liogy áta­lában milly komoly szemmel tekinti s kívánja mások által is tekintetni - még olly csekélynek látszó — mulatság s kedvtöltési élvezeteit. — A versenytéren 6 penny­ért következő programmot osztogattak ki :

Next

/
Oldalképek
Tartalom