Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-20 / 35. szám

566 nek első próbatéteit a bölénnyel életre halálra küzdelem közt fejté ki, melly után bátor harczfi válhatott belőle. Azon tettdús korszaknak mindenek felett bátor lelkekre s edzett markokra volt szüksége. S voltak is. Ellenkezőleg mint puhálkodásra hajlandó s papirost pusztító korunkban. A bölény, mint mogorva s magánosságot szerető vad, az emberi zajtól a lehetőségig távol, sivatag vadonokban tanyázott, Legfelebb fajzáskor (augusztusban) keresték fel egymást, mire megint különváltak. Martins utóján rendesen két borjút vetett, mellyeket olly gondosan rejtett el, liogy meglelése a legfinomabb kutatónak sem sikerült. Rendes eledelül gyepet, télen át farügyet, famobát, varjusátét használt, Mind e sovány eledelek daczára többnyire kövér volt s nagy termete mellett is a legsűrűbb csalitokon könnyű gyorsasággal tört keresztül. Biztos czélzást igényelt, mert ruganyos vastag bőre s testét behálózó kemény izmai miatt csak egyes kiváló részei, mint a fültö, vérhát, szív, vese és vékonyja voltak halálosan sebbetök; a másutt ejtett seb a különben is bősz vadat még dühösebbé tette s boszúállása kétségen kívüli volt. Régebben e vad bőségben lehetett, mert a Czibles, Unökö, Rozsáj, Bucsesd, továbbá a borgói, gyergyói és háromszéki havasokon mind máig némelly bérczeket bivalbércz, bivalészkas, bivalforrásnak nevez a nép, alkalmasint a bölényről, mivelhogy a székely a bivalt vadbival nevezettel illette. Némelly oláh helynevek tanyájukat még hatásosabban mondják, mint a Do Szuzimbruluj, Iczvoruzimbruluj, Valezimbruluj, Ptyatrezímbruluj, Zimbra mnyike; miután Zimbra oláli nyelven bölényt tesz. Melly elkeresztelések az ott elejtett bölényről, vagy e vad által a vadászon elkövetett valamelly nevezetesebb esemény következésében történhettek. Mert az én értemre is, hol illyes fordult elé, alkalmilag medve- vadkanszarvasbércznek vagy ároknak nevezték el. Es e nevet mind máiglan birja. Az említett havasokon még most is találnak néha bölény-szarvakat. Birtokomban is van egy, mellyet négy év előtt a borgói bérczeken találtak. Sokat hasonlít a bivalszarvlioz. A nemzeti fejdelmek korában Erdélyben a bölény nem ritkaság. Apor Péter szerint akkor a főurak gazdagon hímzett kerevetjei, zsámolya, tábori sátorok, nyugágyai, medve- s az ebhez sokat hasonlító bölényből*. De már ma egész Európában csak is Litlivániában található, hol az egész kormány tizenkét négyszög mértföld területen a legnagyobb tilalom alatt tartja fenn. Néhány év előtt a czár két élő bölényt küldött Becsbe aján-