Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-11-30 / 33. szám

533 izent azon hatvanhat év, melly az író vállaira ólomsúllyal nehézkedett, olly íróéra, ki életét inkább szabadban tölté, mint íróasztal mellett. A hangulatról, melly e sorokat átlengi, a régi táblabírók honszerető nemzeties hangulatára ismersz jó Hazámfia! E lapok írója a sorstól azon függetlenséggel volt megáldva, bogy a táblabírói, tiszteletbeli czím és hivatalon kivül mást nem ohajtott, el sem fogadott. Büszke volt a táblabírói czímre, mert legalább Erdélyben, ők képezék a magyar nyelv s nemzetiség és ösi szokások legbonthatlanabb phálánxait. Es boldog volt ez osztály ! . . . mert arra tört, liogy utódainak boldog hazát hagyhasson. E tisztes nemzeti szellemű osztály utolsója szól e lapokban az unokákhoz. A táblabíró osztály történészeinek utóisója szól a régi magyarok hangján. Engedje a magyarok Istene, liogy tollam ne legyen az utolsó táblabírói toll, hogy ez osztály magyaros, őszinte meleg, egyszerű de férfias hangja a haladó kor ízlésétől megtisztultan, nemzetem irodalmát, nemzeti létünk ez alaposzlopát, mint zöldellő repkény örökre körül virágozza. (Folytatása köv.) Egyesületi ménes rajza. VISONTAITÓLEz év havában volt szerencsém a lótenyésztés, lónövelés tárgyában a „Falusi gazda" hasábjain egy indítvánnyal előlépni, melly szerint egyesületi úton akkép lenne a lótenyésztés gyakorlatilag előmozditandó, hogy valamelly vállalkozó által 5—600 hold lónak való jó legelő ajánltassék fel, hova mindenki elválasztott csikaját, vemhes kanczáját, vagy heverő lovát bebérelhesse, szóval hogy a lónövelés lehetővé tétessék mindenki számára, habár legeltetését'önmaga nem eszközölhetné gazdászati viszonyai miatt. Ez indítvány oly átalános tetszésben részesült, miszerint kötelességemnek ismerem indítványom teljes kifejtését s az elméletileg helyeselt dolognak a gyakorlatra való átvitelét bővebben s tökéletesen elemezni. E lapok „vadász és verseny" czímet viseljenek bár, a lótenyésztés előmozdítását czélozzák, még akkor is, ha sem vadászni, sem versenyt futtatni ama lovakkal nem szándékozunk, ugy-e bár tisztelt szerkesztő úr ? Tagadhatlan, hogy vadász és versenylovaink is szűkebben neveltetnek hazánkban, mint mennyit a forgalom igénylene, de annál inkább feltűnik a hiány