Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-11-20 / 32. szám

525 ég-, langyos déli szellő s egy olly falka, mellynél jobb e hazában bizonnyára nincs. Négy nyulat vettünk fel s hármat minden szünet, késedelem és akadály közbejötte nélkül fogattunk el. Tizenöt úrlovas diszesíté a vadásztért s ezeken kivül vagy tíz lovász kísérgeté pótlovakon, mert mindenki csodálattal s szokatlanul fogadta az olly rég látott vendéget — a mély földet. —• Nov. 6-án a nagy hózivatar daczára kiindultunk, de nem mehettünk semmire. Falkánk 32 párból áll; van ezek közt itt nevelt és jó hajtó eh vagy 4 pár; eddig külön mentek a kanok s külön a nőstények, de tegnaptól fogva már egy kissé sebesebb s egy lassúbb falkává oszlanak fel. — Falkamesterünk a régi Hesp Robert Albion fia; ostorászunk egy kisbéri magyar fiú, ki feltünőleg jól üli a lovat s nagyon látszik kedvelni e sportot. P. Pardubitz. — Az itteni szarvaskopófalka mestere b Zedtwitz a Pardubitztól egy órányira fekvő fáczánosban bocsáttatá el a szarvast, melly a közeli sűrűségekben biztos rejtbelyre lelt. Oct. 9-én számos előkelő lovasból álló társaság lovagolt a falka után, melly a szarvast azonnal nyomozta; ez eleinte a sűrűségben váltott helyet néhányszor, mig végre minden oldalról szorítva kiugrott s a falkától és lovasoktól leggyorsabb haladásban üldözve futott Chrudira magaslatai felé. A hannoverai rendszerrel nedvesített rétek árkait a lovasok biztosan ugratták át, de a széles csatornán veszélyes ugrással csak a falkár kelt át; a többi vadász a lóról le szállani s lovát egy rosz lndon átvezetni kényszerült. Az ekként szétszórt lovasok csak az első szünetnél egyesültek ismét; a szarvas ezután ismét roppant sebességgel futott az Elbéíg, hol a falka megforditá; onnan Pardubitz külvárosai mellettel s az ottani széles iszapárkon átugorva ment a Clirudimka folyó felé, mellynek iszapos medrében, a kutyák által megállítva, látták őt meg a szerencsés liallalinak örvendő vadászok. Az erös hatágú szarvas azonban két oda siető embert feldöntött s a vadaskert mellett eliramodva, az Elbe felé rohant. A falka és a lovasok utána. Két lovas csaknem egészen elmerült az Elbe mély gázlójában. Ezáltal a szarvas előnyt nyert s több falu határán át a bolidaneczi ingoványos vidékre menekült, hol a leszálló éj miatt a vadászatot tovább folytatni nem lehetett s a társaság, miután három német mértföldnél többet úgyszólván szünet nélkül erősen lovagolt, siker nélkül hazatérni kényszerült. Több napig nem lebete a szarvas nyomára találni, midőn gr. Thun Leo az örvendetes hírt hozá, hogy az a Valle melletti erdőben tanyáz. Oct. 19-én e sűrű erdőt száz hajtó vette körül s a hajtást maga gr. Thun és vadászszemélyzete vezette. Egyszerre hatalmas tally ho ! hangzott, mellynek hallattára a gyepen heverő s kényelmesen szivarozó vadász-urak lovaikra ugrottak, mig a szarvas alig száz lépésnyi térelönnyel futott a civiei erdő felé. A falka rögtön nyomára lön vezetve. A fővad az Elbén ismét átment. E folyón a fa^ár ugratott át első s a esuszamós partra felmászás közben felbukott. Hg Fürstenberg Emil a veszély pillanatában a mocsárba le s a ló serényét folyvást tartva, arra ismét felugrott. Hg Fürstenberg Miksa lovastól visszahanyatlott az Elbébe s pillanatra összecsapott felette a víz; de még is