Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-10-20 / 29. szám

471 ben pillantá meg. A hőségben eltikkadottnak látszott s közönyösen forditá felénk fejét, miközben elég időm volt czélba venni agyát s ebbe egy golyót küldeni. Közvetlenül reá Little két lövése következett s az állkapczába hatolt. A tigris, egyetlen nyögés nélkül holtan terült el. E vad első megpillantásakor a három Bheel nevetséges gyorsasággal mászott fára, honnan lejönni sem akartak , annyira elbámultak az esemény gyors lefolyásán. Nem akarták hinni a dolog valóságát s hogy meggyőzzük őket, a tigrist farkáuál s négy lábánál fogva vonszoltuk elő a bokor mellől. A faluba vitetvén a vad, a lakosok hasonlókép bámulták a dolgot. És valóban ritka szerencsés esély is volt e tigris elejtése midőn mindkettőnk csak egy egy fegyverrel volt ellátva. Különböző sikerrel folyó vadászataink közben a Ruttenghur erőd melletti faluba értünk, honnan egy tigris szorgalmasan kordozgatá el az ökröket. A rejthelyéül szolgáló hegyszakadékhoz vezettek s mi épen a sziklák szélein jártunk, midőn egy. szerre alattunk három lépésnyire láttuk meg öt. Pihent, de meghallván lépteinket, felénk fordult s iszonyú torzpofát vágott. Nagy és öreg állat volt. Little és én egyszerre lőttünk reá; felugrott s egy szökéssel eltűnt a sűrűben. A vérnyomon egy darabra utána mentünk, aztán egy lapos talajú sziklán minden nyom elveszett. Távolabb haladván, egy pásztorral találkozánk, ki azt mondá hogy semmit sem látott. A nyugalom, mellyel kecskéi a füvet borotválták, a pásztor őszintesége mellett szólt, visszamenőnk tehát s nem sokára a bennszülöttek egyike néma jeladással egy barlang szájára figyelmeztetett, melly elébb észrevétlen maradt el mellettünk. Hajtóinkat azonnal visszaküldők bizonyos távolságra, hol biztosságban lehettek: mi pedig, magunk mellé fektetve tartalék-fegyvereinket, egy kihajló sziklára — a barlangnyiláshoz négy lépésnyire guggoltunk le. Ez volt az egyetlen pont, honnan a tigrisre lőhettünk, bár csak szemeit láttuk, mellyek a barlangi sötétségből égő parázsként villogtak ki Előleges megegyezésünkhöz képest, számolva : egy, kettő, bárom! egyszerre lőttünk. ... A füst eloszlása után, a hátára fordított állatnak hasa fejérlett ki a barlangból; közeledvén, szemei fölött két lyukat láttunk, mellyekböl patakzott a vér. Végre egészen a barlang szájába dugván fejünket, jól kivehettük, hogy ha bár e nyílás keskeny L, de bennseje elég tágas s a tigris kényelmesen mozoghatna benne. Mialatt a sikernek kölcsönösen örvendenénk, az állat lábainak egyike gyöngén megmozdúlt s én még egyszer akartam rá lőni, de Little nem engedett — nem akarván a bőrt még egy lyukkal rontani. Abban egyeztünk tehát meg, hogy fejének azon pontjára lövök, mellyen késeinkkel a bőr lehúzásához fogunk kezdeni. E közben hajtőink is hozzánk érkeztek s örvendezének a közös ellenség elestén. Én nem is tartam érdemesnek a fegyvert arezomkoz emelni s csak könnyeden lőttem a még mozgó állatra. Alig durrant el második lövésem, midőn a tetszhalott hirtelen talpra ugorva iszonyatos orditásba tört ki s reánk szökni akarni látszott. Lett ebből drága dolog. A rendkívül rugékony Little egyetlen ugrással egy sziklamagaslatra szökött s töltött fegyverével a vad kijövetelét leste; én részemről, kilőtt puskáim körülem bevervén, a hajtók után iramodtam s feldöntvén közülök kettőt hármat, magam is elbuktam. Ezek majmokként kúsztak a fákra; azok elvetették magukat s hátra sem