Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-10-10 / 28. szám

458 bennem azonnal élénk bizalmat keltett. Szép hegyszakadék volt ez s a két sziklafal között forrásvíz, fűz és egyéb vízi növény. Én a völgy egyik végén, egy szirttetőn foglaltam állást, míg a tömör vonalt képező hajtók a völgy másik végéről borzasztó zajt ütve haladtak lefelé. Nem sokáig vártam ; egy szép nösténytigris jelent meg s épen midőn a stirtiböl bukkanna ki, első lövésemmel leteritém, a többivel pedig kivégezém öt, a vidékbeliek nagy örömére. Gyönyörű borét még ugyanazon este sátramba hozták. 24-én hat mértfölddel tovább mentem, egy Panghur nevű helység környékének tizenkét emberrel leendő kikutatására. Egy erdővel fedett domb tetején lévő erőd mellett menvén el, tigrisorditást hallottunk. Hasztalan törekedtünk öt rejtlielyéböl kizavarni. Minden kődobásra, mellyet Bkeeljeim hozzá beparittyáztak, új ordítással felelt. Végre elhatározám, bogy egy fa tövéhez csúszom, mellynek tetejéről a rejthelybe látni lehetett — s fel is másztam oda, egycsövű könnyű puskát kötvén oldalamhoz. Innen egészen láthattam az állatot, a mint egy tövises bokor alatt feküdt, rálőttem és fejét találtam, mire ö dühösen ordítva ugrott fel és eltűnt. Kis vártatva egy tömör zömmé egyenesülve a vér nyomain haladtunk, de csakhamar ezek is elvesztek. A bheelek azonban csaknem biztosan tudni vélték a tigris új menhelyét s míg csapatom félkörbe kerülve nyomozta s igyekezett öt felém hajtani, addig én egyenesen a kijelölt hely felé tartottam. Egy vízmosásra kihajló szirt szélére érvén , tigrisemet a szemközti lejtőn fedeztem fel. Egész hosszában elterűlten semmi életjelt sem adott. Közel hozzá egy fán vagy húsz keselyű ült s minden perezben s minden oldalról újak érkeztek. Ezt látva, lövegemet a légben csóváltam s a siker örömkiáltásaiba törtem ki. A jelenet azonban hirtelen változott : a tigris egyszerre talpra ugrott s ordítva azon irányba szökellett, honnan a hajtók jövéuek. Annyira meg valók lepetve, hogy fegyverem két csövét csakúgy találomra siitém utánna; ennek legalább az a haszna volt, hogy a durranások embereimet a fenyegető veszélyre figyelmeztetek. Ezek sem voltak lusták s olly zajt ütöttek, hogy a tigris csakugyan visszafordúlt, midőn már alig negyven lépésnyire volt tőlük. Soha sem tapasztaltam sem azelőtt sem azután hogy, mint ez esetben, keselyük gyülekeztek volna egy nem halálosan sebzett állat körül. Következő hajnal hasadtával a tigris nyomozására kivittem két kutyámat. Tizenkét emberem is velem jött s szerencse, hogy egy oszlopban menénk, mert a tigrisre véletlenül bukkanván, lia szétszórva megyünk, emberéletbe került volna a mai nap. Az erdő olly sürtt volt, liogy puskát használni nem lehetett. Én egy kis dombtetőre siettem fel s a felém macskaként csúszó tigrisre húsz lépésnyiről lőttem. Golyóm át és át járta agyát. Ezen egy havi vadászatom alatt négy tigrist ejtettem el s egyet inegsebcsiték. (Folyt, követk.)