Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-01-30 / 3. szám

41 ez magában igen kellemes, bár nem felette regényes, de a geologra, és természetbúvárra nézve igen érdekes hely. Különös idomú, többnyire a réteken hirtelen emelkedő, ásványvíz képezte kúpok, mellyekböl különféle nemű és tartalmú ásványvizek nem csekély mennyiségben ömlenek, s a szomszéd magyarádi kénköves fürdő, melly a szabad ég alatt egy négyszögüre vájt sziklamedenczében áll — az ott először megforduló touristát nagyon meglepik. Ezen soha be nem fagyó források körül télen számtalan vadkacsa tartózkodik , és igy a vidék egyébként is fürj, fogoly, nyúl és rókával bővelkedvén, a szenvedélyes vadásznak elég változatosságot nyújt. Itt töltöttem én sok kellemes napot és hónapot az utóbbi éveken át s több érdekes vadászatban részesülvén, még többről hallottam. Tüstént elmondandó esetem azonban nem itt történt. A színtér szomszéd Dalmad helység, hol gr. Z. hasztalan rendez ollykor ollykor hajtóvadászatot, mert erdeiben kevés a nyúl s a róka is csak reggelizni járván oda, hamar átmegy Macskás, Egeg, vagy Magyarád terjedelmesebb erdeibe s ezeknek meredekebb és árkosabb partjai közt, az összeköttetésben lévő hegy- vagy dombsor számos üregeiben ez idő szerint jóformán elszaporodott. Azért is mi legszívesebben itt vadászgattunk s épen a Dalmadot Macskástól elválasztó erdő szélén láthatsz, mint leskelődöm egy fa mögül a három derék kopó által felvett s körülöttem a sűrűben bujkáló rókára. Mint mondani szoktuk, Macskáson túl Papblagonia—s a világ ott deszkákkal van elzárva,mi azonban a selmeezi hegységet magasztos Szitnyájával épen nem gátolja, hogy át ne kandikáljon és a táj festői hátterét képezve az egész vidéket széppé ne varázsolja. A táj szépségében gyönyörködni akkor nem volt idom, mert a kutyák mindinkább közelebbre jutva s most róka koma legfrisebb nyomdokaira találva, másnak talán iszonyatos, de nekünk vadászoknak, kik ezen hangokban inkább inkább valami Verdi-féle reminiscentiát kás fordult volna elé, de bizonyos az, hogy Anglia sem lótenyésztéséről, sem lovastisztjeinek kitűnőségéről (p. o. a balaklavai rohamkor) nem állana mostani liirében. S a magyar, e kiválólag lóra termett nemzet, mellynek bár más egyéb szakban is lett volna annyi jeles fia, mint épen a huszárok közt — a magyar óvakodjék-e a lovaglás veszélyeitől s ne ismerkedjék meg ezekkel, mielőtt nem mint mulatság állanak előtte ? Czikkiró úr megnyugtatásául azonban annyit mondhatunk, hogy steeplechase ellenes szenvében nem áll elszigetelten. Egy angol sportlap a „Field" hasábjain épen most olvassuk, liogy pápa ö szentsége a lovas rókavadászatot a római állam egész területén betiltotta. Okot erre az adott, hogy egy római gentleman signor Bossi dec. 7-én illy vadászat alkalmával történt lórólbukása következtében meghalt. Ő szentsége a római rókakopók falkamesterét Odescalchi herczeget azonnal hívatta s tudtára adá, hogy a róka vadászatok „ujabb intézkedésig" megszüntetendők. Mint kelljen érteni ezen „ujabb intézkedések határidejét, senki sem tudja; a római angol-club tagjai közt azonban ama sejtelem merült fel, hogy ez alatt ama határidő értendő, meddig a római gentry a lovaglás mesterségében nagyobb előmenetelt teend.