Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-20 / 26. szám

414 Egy sportsmanra nézve nincs tantalusibb kín, mint a tavaszi hónapokat, midőn minden vadászat megszűnt, Bécsben tölteni. Maga előtt látja naponként a Stájer hegyeket, hol a zergének bősége van; elsétál a császári parkba, hol az őz és szarvas tálkákban őgyeleg, vagy a síkon, hol a foglyok és fáczánok ezrei tenyésznek, a nyúl pedig olly sűrűn jár mint a juhnyáj; és mindez csupán csak programmja az élvezetnek, mellyben nem vehet részt a rajta fekvő tilalom miatt. Mintegy három hónapot tölték e kínszenvedésben, midőn ezért bő kárpótlást nyújtott S—E - berezegnek történt bemutattatásom, ki a legbarátságosabb ausztriai főurak egyike s kinek az idegenek iránti nyílt szivélyessége közmondásos. A berezeg, maga is szenvedélyes vadász lévén, megsajnált s meghitt egy kis szarvasvadászatra magyarországi uradalmai egyikébe. Bécsből hajnalban indulván, utunk a gyönyörű Práteren vezetett át. A fris kaszálatú fü egész csorda szarvasokat vonzott az út közelébe; egy részük a sétány fái alá telepedve rágódott; mások az országútra bevertek ki s kocsisunk ostorával volt kénytelen őket, elterelni. Nem sokára a Dunához s a gözősreszállás pontjára értünk. Az európai folyamok királya a Duna rögtön más színt ölt, a mint Ausztria fővárosát elhagyja. Bécsbe Linzből jöttem, hol a Duna Rajnaszerüleg begyes vidéken s fenyveslepte erdők közt foly; Bécset elhagyva azonban a sík partokat mindenütt tövér legelő s müveit földek fedik. Közönként, a folyam kanyarulatainál, egy egy várrom látható, mellyek hajdan erősségek gyanánt épültek a törökök vagy oláhok berohanásai ellen. ( ? !) Tisztelet és bámulat érzetével úsztam én le a nagyszerű folyamon, Európa e nagy üterén, melly gőzhatalom alá igázva s a Rajnával vaspályák által összekapcsoltán, Európát ketté hasítja. Pozsonyban reggeliztünk. Épen vásár napjaiévén, jó alkalmam nyílt az eredeti arczot és külsőt nemzeti viseletében láthatni. A férfiak báránybőr sapkát vagy fekete karimás kalapot viseltek. Némellyikén kivarrott huszáros dolmány volt s ez a valódi magyar jelmez; mások hosszú és nehéz fejér köpenyben jártak; ezenkívül nagyon könnyű volt a magyart a tóttól megkülönböztetni. Minden magyar bajuszt növeszt, barnát, feketét, vereset, szürkét vagy fejéret, a mint jö^ a tót mind beretvált arczú. Az asszonyok hosszú perkálszövetü kendőkbe voltak burkolva, majdnem valamennyi mezítláb járt s a ki elég fényűző volt is lábát elfedni, nehéz.