Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-10 / 25. szám

410 Van szép szürke, vagyon nem szép, de tűrhető, De ha egér szőrii, már nem szenvedhető; A szepe fejér rut, s mégis nem veti el, Tudván azt, hogy legszebb szürke szőrt váltand fel Minden szőrt, hogy tiszta légyen megkivánnya, De ha mocskos lészen csitkója, azt bánnya, Tudom vágyik, hogy szert tenne valahára Arany szőrii pejre, s arany szin sárgára ; Valamilyen igaz, hogy szép szőrrel fedve, A jól alkotott test szebb, s vagyon több kedve; Olyan igaz, hogy van sok jó s szép testii ló, Melynek külső szőre motskos, alá való ; Mert a szőrtől nem függ a lónak termete; Hogy meg-tudd, mi erről a gróf Ítélete ? Milyenek csitkói s lovai többnyire ? S hogy képzeletet kapj egés ménessire, Egy lovát leirom fiilitöl farkáig, Ilyen az, nem tartlak függőbe sokáig : Fülei nem koszszak, inkább rüvidecskék, Nem szélesek, hanem keskeny hegyesecskék, Állanak nem széljel, sőt öszve a fejin, Nem oldalfélt nőttek, hanem a tetejin ; Homloka nem gödrös, sőt van dombossága, S attól a fejinek módos horgassága; Nagyok a szemei, tiszták, s ha forognak, Két nagy Kárbunkulus módjára ragyognak ; Nem széles, sőt keskeny tsontyai az állnak Nem széljel egymástól, inkább öszve állnak; Tajtékzik a szája, mikor jő tiizibe, S orrával nagyokat süvölt jó kedvibe ; Egész feje nem nőtt hoszszan és szélesen, Tsak csonton, bus nélkül áll a bőr feszesen, Nyaka koszszu, melynek felkelő hajlása, Olyan, mint a hattyú nyakának állása; Nincsen sem a marján felül gödrössége, Sem mint a szarvasnak alól görbesége, Szalonna módjára a nem is hajlott meg, Magos a marja, nem csúsz elé a nyereg, Balra simán fésült serénye, sorának Hoszszusága felit fedezi nyakának, Szügye széles, kiáll, még is takarékos, Nem felette húsos, nemis választékos,