Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-10 / 25. szám

408 lén vékonyabb és gyöngédebb a hör, mint hátán, De nem kell soká verni — csak annyira, hogy félelmet kezdjen érezni, mert hiszen nem azért verjük a lovat, hogy megsértsük.

1,1 Miért ajánlja tehát Rarey, hogy a legérzékenyebb részén verjük, hol az ostor okvetlen meg fogja sérteni — ha csupán ráijesztés a czél"? Milly képtelen ellentmondás! Ez mindenesetre „új rendszere" a csikó szeliditésének, mert semmi későbbi czirogatás nem fogja az első benyomást eltörülni; mig az első eredmény az lesz, hogy a csikó ajtón vagy ablakon fog áttörni akarni s egész életére megmarad félelme az emberektől. A lónál ép olly természetes, hogy rúgni — mint az ebnél, hogy harapni akarja azt akitől fél; mit tartsunk tehát olly rendszerről, melly ütést verést javasol, mi által a csikó még félösebbé válik'? Ha valami e világon, úgy bizonyosan a lábszárra vagy lágyékra kapott ostorvágás teszi rúgóssá a csikót." Hasonló éllel elemzi Scrutator a következő fejezeteket s kimutatja, bogy a mi jó ezekben az nem új, mi pedig új az nem jó; míg végre a titokrejtő fejezetekhez ér: „mint kell a lovat arra bírni, hogy lefeküdjék " E bámulatos felfedezést Anglia 25 ezer font sterlingen vásárolta meg; áll pedig a következőből: „Hogy a lovat lefekvésre bírjuk, hajtsuk meg első ballábát, vessünk rá hurkot, hogy azt le ne tehesse. Csatoljunk egy hevedert a ló teste körül, kössünk egy szíjvéget első jobb lábához mindjárt a köröm felett, erősítsük meg a szíj másik végét a heveder alatt, ugy hogy e szíj egyenes irányt nyerjen s jobb kézzel fogjuk rövidre. Ekkor menjünk a lő baloldalára, tartsuk a zabolát balkézzel, a jobb kézzel a szíjat erősen és lassan húzzuk, egyszersmind dőljünk lapoczkájának, mire mozdulnia kell. Mihelyt súlyunkat érzi, húzzuk fel a jobb lábát is s az állat térdén fog lenni. Most tartsuk a szíjat erősen kezünkben, hogy lábszárát ki ne nyújthassa s fel ne állhasson. Tartsuk e helyzetben, fordítsuk felénk fej ét, támaszkodjunk vállunkkal oldalára, ve keményen de mindig egyenlő nyomással s köríilbelől 10 perez alatt le fog feküdni. Ha fekszik, azt tehetünk vele a mit akarunk. Aztán vegyük le a szíjakat, nyújtsuk ki lábát

1 dörzsöljük kezünkkel fejét és nyakát, czirógassuk lábait s ha 10—20 perez ig feküdt, engedjük ismét felállani. Bizonyos szünet utáni ismételjük az eljárást háromszor négzszer, mi egyszeri tanításra elég. Napjában kétszer adjuk neki ezt a leczkét s ha már négy ízben tettük, lefekszik mihelyt lábát megfogjuk. Midőn már be van így tanítva a lefekvésre, veregessük pálczával a másik lábszárát, mikor már az egyik meg van fogva s néhány nap múlva a páleza puszta mozdítására le fog feküdni." „Rarey szerint tehát — irja Scrutator — a lovat 12—lG-or kell térdeire vetni, mielőtt e baszontalanságot betanulja s niztos vagyok benne, hogy egy ép eszű ember sem fogná becses lovát e nyers bánásmódnak alája vetni, mellyben a ló térdeinek szenvedni vagy sérülni kell, csupán a gyermekes időtöltésért, hogy lefeküdjék." „Ez tehát a lovat meg nem szelídíti, mert rosz természete idővel ismét visszatér, de másodszor nem is újság az, mert Darby s többen rég gyakorolják. Az egész dolog legfölebb mülovarok s azok számára való, kik állatokat mesterségekre szeretnek tanítani; illy fogások hasznáról azonban írni vagy beszélni átalában nevetséges volna."