Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-10 / 25. szám

403 legvalószínűbben az által vert gyökeret, hogy gyakran több derék erdömester, kinek vadászhajlamtalan ura, vagy a vadkártételt fizetni vonakodó túllelkiismeretes gyám, a vad átalános lelövésére adott parancsot : a szegény fövadat végleges kiirtástól megóvandó, a kiadott átalános parancsot oda mérsékelé, liogy erdészeinek csak az erös, úgynevezett vadászható szarvas lelövését engedte meg s emellett lövadászi point d'honneurül tűzte ki nekik holmi gyöngébbnek el nem ejtését, jól tudván, hogy a tellyes szarvas ritkán s nehezebben is kerül kézügyre, mint a csekély s ekép sok maradt életben. A tellyes szarvas a vadastér ékessége; maradjon az a birtokos- s ennek kedvenczvendégei számára fenntartva. Attól, hogy elvénhedve dőljön ki, nem kell tartani s ha ez néha meg is történnék, még az sem nagy szerencsétlenség; ki pedig azon árkülönbséget veszi tekintetbe,(mi fájdalom gyakran az eset) mellyet a vadárus tellyesebb darabért ád : az a var dastérről egyátalában tegyen le. Ep annyira kívánatos az is, hogy a szarvastehenek, üszök és borjak löfogyasztásakor a tehenek lehetőleg kiméltessenek s csak a borjak és gyenge üszök lövessenek, (természetesen a fogyasztandó százalék korlátai közt) miután ezek kemény télidőben anélkül is könnyen oda vesznek. A cum grano salis történő hajtó vadászat a birtokosnak és vendégeinek sok jó vidám napot fog szerezni. Különösen kell ekkor ügyelni arra. hogy a kamara, vagy is a tilalmas középpontja s a cserkészeti helyek lehetőleg kevéssé zavartassanak, kiváltkép az üzekedés közeledtével, mert a többször meghajtott szarvas, ha mindjárt el nem is költözik, de elvadúl, roszúl vagy épen nem jelentkezik s a sűrűségből csak éjente jö ki. Hajtóvadászatra legalkalmasabb helyek a távolabb esö erdőszélek, elszórt erdürészletek, remisek, kidomborúló begyfokok, hiányosan tilalmazott határokra dülö sűrűségek, ingoványos ligetek. Ott, hol állandó létszámot tenyészteni nem lehet vagy nem akarunk, a bajtókkal vagy kutyákkal vadászat annál czélszerübb, mert illy helyeken a cserkészet úgy sem lenne sikeres. A jól rendezett tilalmasnak vadászatra szánt részeiben az erdészek a vad váltópontjait jól ismerjék, az úrvadászokat a szélirányhoz képest a fö váltópontokon állítsák fel, a rosz szélirányú többi helyet pedig s a bizonytalan váltópontokat terelökkel rakják meg; jóravaló bajtókról gondoskodjanak, kik pagonyismerő egyénekkel vegyesen mindig a kellő