Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-10 / 25. szám

400 lakása nem a központra esik, vagy ha az erdőkor nagyon is hosszú, ak­kor ennek túlsó végén lehetőleg még egy alerdész vagy csősz alkalma­zandó, már csak azért is, hogy az erdőkor többi egyénei szükség idején, kivált telente, ott menhelyet vagy éji szállást találhassanak Az erdökör­höz tartozó falukban egy egy — lehetőleg odavaló csősz lakjék, miután az illyen sokkal könnyebben gyakorolhatja a helybeli tudakozó rendőr­séget. Erre a jóravaló családbeli pórsihederek is ajánlhatók, mert az em­bereket személyesen ismerik s ha a fatolvajok vagy vadorok rögtön el nem foghatók, példáúl ha számosan vannak, vagy futva menekülnek, eze­ket utólagosan feljelenthetik. Egyedül azonban a csősz lehető ritkán alkalmaztassák az erdökörben, miután a javában sem lehet az „atyafiság" miatt megbízni. A rendes és szenvedélyes erdész nem ismeri e szót pihenés; éjjel nappal szolgálatának él; reá nézve nincs ünnep, vagy kitűzött ebéd- és alvás idö, mindenek előtt pedig soha sem szabad a korcsma küszöbét át­lépnie, mert a korcsma a vadász Capuája. Mint levadásznak, a kártékony állatok irtására mindig gondja legyen; legtöbbet lesből fog lőhetni, igen kívánatos azonban, hogy a kelepczével is tudjon bánni, ott pedig, liol vad­kan nem tenyészik, a mérgezett csalétek lényeges szolgálatára leend; je­lesül a farkas nehezen irtható méreg nélkül. Illy kemény szolgálatért aztán becsületes ellátást is igényelhet urá­tól az erdész. Különösen ajánlanám azt, hogy jó fizetésén s egyéb élelme­zésén kivül a vadápolás érdekébe magas lődíjjal lenne vonandó , mellyet minden saját lövésü vagy fogású ragadozóért búzna s melly még nagyobb lehetne minden — ura vagy vendégei által lőtt hasznos vadért. A vadfogyasztás lehetőleg cserkészeten történjék, ez lévén a vadá­szat legnemesebb módja, melly a vadásztól legnagyobb ügyességet köve­vetel, a vadastér nyugalmát pedig legkevésbé zavarja meg. A hajtóva­dászat lehetőleg mellőztessék, vagy csak legnagyobb kimélettel eszköz­lendö; a hajtóvadászatról egyébiránt még bővebben fogok szólani. Szabályszerű vadastéren üzö kopónak nincs helye; e főszabály el­leni vétség okvetlen keserűen fogja magát megbőszülni, mert a kopó fő­vadastéren sokkal ártalmasabb, mint az agár a nyúltenyészet terén, mint­hogy az elriasztott nyúl kevésbé váltja fel a tanyát s erre inkább vissza­tér, mint az elriasztott fő vad. A cserkészet kétség kivül azon módja a fövad elejtésének, melly a

Next

/
Oldalképek
Tartalom