Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-08-30 / 24. szám

393 Ekkor a paripák a ménló csitkóklioz Adatnak, s a Kantzák Ménesbe aunyokhoz; De ezek Télire külön választatnak, És két esztendőkben szénával tartatnak, Éjtszakára nékik Istállójok vagyon, Mikor a nagy Kantzák bálnak künn a fagyi Vagy szin alatt, lévén ottan elég gazok S szalmájok, itt esznek és hevernek azok, Mártiusba kapnak, de csak itatáshoz Kevés szénát; közel lévén csitkózáshoz; A hágatni való négy esztendőt töltő Kantza is itt vagyon, ilyen Telet tölt ö ; Még-is ő egy néhány hetet kedvire él, Melyben istállóra és kötöfékre kél, Hol szénát abrakot kap és vakartatik, Hogy jó kezes legyen mikor liágattatik ; A Paripa Csitkók is külön telelnek Szabadon, addig még istállóra kelnek. Éjjet istállóba töltvén, künn a napot, A nagy Rétbe futván néha a kalupot. Két esztendősökből melyek ki-mettzetnek, Azok a nagy ménes közé eresztetnek, De a mettszetlenek, melyek számosabbak, Csitkós kertbe mennek mert csintalanabbak, S az ö legelésök csak itt bátorságos : Gyönyörű szép hely ez, bár nem igen tágos, Oh! nézd-meg, meg-látod, nem mondom nagyitva, Hogy Elyziumlioz jól van hasonlítva ; Két folyó viz suhog két oldala mellett Pallón juthatsz belé, az egyik viz felett Belől külömb-kttlömb tárgyak szemeidet Legeltetik s minden érzékenységidet: Itt tiszta legelő, amott stirti bokrok : Tova a tisztított eger-fáknak tsokrok : Itt tó, amott folyó-viz, tova száraz-föld, S azon feljül hintett ezer szín, nem tsak zöld Itt árnyék, amott a hév napnak sütése, Tova a viz felett szellő lebegése ; Itt legelödnek a Csitkók egész nyáron, Szárasztván magokat néha napsugáron, Most eregetvén az árnyékos déllőre Majd futván a vízbe hives levegőre,