Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-08-20 / 23. szám

368 nekem azonban kihúztad lábamból a szálkát s megkönnyítéd a pályadíj elnyerhetését!" Megvallom, bogy ezen eszmémbe vegyült némi káröröm, annálinkább, mert a kiszenvedettben Miss Fox egy udvarlóját s igy vetélytársaim egyikét sejtéin; de midőn ép e perczben a bold halvány fénye egy vékonyabb felhőn szűrődve át, a hely sziliére gyönge világot vetett : az erőszakos halál kínai közt eltorzult arczon — apám vonásait ismerém fel! r t Ob keserű hámora az álmodott eszélyességnek! Oli gyászos vége a gyarló élet beláthatlan utalnak! Szegény jó öregem, te életböles paedagog, éles eszű diplomata, tapasztalt harczü, te, ki az új róka nemzedéket óva intéd a veszélybe lianyattbomlok rohanás ellen, ki cselt csellel olly finomgüyesen tudtál kijátszani s a bajtóvadászatok nem egy irtó háborújából diadallal, mert élve, keltél ki - most egy nyomorú kelepczében végzéd pályafutásodat! Köriilbelől ezen kegyeletes eszmékkel parentáltam apámnak még alig kihűlt bullája fölött, a jelen viszonyok közt azonban — s ezt mindenki beláthatja — nem tehettem czélszerübbet, mint apámnak temetölielyet szerezni saját gyomromban, miután ekként öt az emberi gúny profanatiójától mentve meg, egyszersmind éhségemet is lecsillapitám; rókaliölgyemnek szánva az íirüczombot, mellyet most már kényelmesen vihettem el s tehettem le „delicious muttonchop" gyanánt Miss Fox lábai elé. Miss Fox enyém lön. Senki se várja tőlem, bogy a mézes hetek boldogságát leirva, azt a nagy*) közönséggel ekként megosszam. Emléke örökké édes marad előttem, mint ezt második feleségem előtt — ha boszantani akartam őt — elég őszintén nem is titkoltam. Igen is, második feleségem előtt, mert az első, az egykori Miss Fox, borzasztó halállal múlt ki, mielőtt apai örömekben részesíthetett volna. Egy este kövér zsákmánnyal tért haza, mellyet úgymond az erdőben talált. Előttem gyanúsnak tűnt fel a koncz, emberszagot véltem rajta érezni s óvtam őt elköltésétől. Ő azonban a jó tanácsért reám mordúlva irigységnek nevezé azt s csak azért sem hagyott nekem az étekből egy falatot is. Szegény feje ! Alig aludt el, első álmából hascsikarásra és émelygésre ébredett, kiment gyógyfüvet keresni, vissza sem jött egész éjjel s haj*) A mémoires-iró róka nem sejthette, hogy emlékirata a „Vadász- és Versenylapéban fog látni napvilágot. S z e r k.