Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-08-10 / 22. szám

363 Tsak nyolczszáz háromba s négybe használtatott, Kehes volt s erőtlen, alig szuszoghatott, Ki múlt c világból, két paripa leve Tőlle, és négy Kantza, ennyi hasznot teve : Szépek a fiai, szebbek az apjoknál, S már minden reménség maradott azoknál, I iogy tán valamelyik fia helyre hozza A kárt, ha az Isten szerentsét ád hozza Valamint embernek véletlenül kára Sokszor esik, melyet ö koránt sein vára : Ugy ellenben néha olly szerentse segit Rajta, melyről nem is gondolkodott s nem hitt Igy járt a Gróf; mikor arról gondolkozna, Hogy a Ménessibe több Fajt bé ne hozna, Azomban tárnod egy ujj Ló Ménessiböl, Két idegen fajnak elegyitésiböl : Két igen hires Ló vala e Hazába ; Egyik Kakas, Bethlen Pá] Istállójába, Másik Vesselényi Miklós Ménessinek Faja Czézár, s disze a maga neminek Ennek van egy derék faja Berkenyésen; Czézár ez-is, és hág igen szerentsésen, A másnak fajából a Gróf egy Kantzát vett Azt a Czézárral meg-hágatta és ellett Egy paripa Csitkót, melynek három lába Szár, s látszik szép kerek csillag homlokába Bár-is a vad töke oltva jófélével, Kedveskedik néha nemes gyiimöltsével, De várj jobb gyümöltsöt a maga nemébe Szelid óltó-ágtól a szelid tökébe : Bizony a Nyalka is, (mert e néki neve) Két nemes Rátzától sokkal nemesb leve ; Most jutott negyedik élte tavaszszára, Ezzel kap a Gróf ujj negyedik Rátzára, Adja Isten, liogy az igért nagy reménség Tellyesedjék benne, s érje aggott vénség. (Folyt, követk.) ) Gr. Bethlen Sándor Imrénél.