Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-30 / 21. szám

339 Nyakunkba vettük tehát, mint aféle földönfutók, a rengeteget s ekkor történt meg rajtam az. mit már emlékiratom elején említék, hogy anyám egy patak átgázolásánál minket — bárom gyermekét - szájába szedett s engem bele ejtett a hideg lébe. Ez óta irtózom én úgy a víztől és úszástól. De azért szerencsésen megmenekültünk - minek legbeszélőbb ta-^ núsága az, bogy most az utókor számára e mémoiresoket írom. (Folyt, követk.) Lembergi lóversenyek. A szomszéd Galiczia lótenyésztése bennünket közelebbről érdekel, mint sem ezen iparág egyik tényezőjét, a lembergi lóversenyeket — habár honi lótulajdonosaink ezekben a nagyobb távolság miatt nem is vehetnek részt — figyelemmel mellőzhetnek. Lapjaink szük tere nem engedi ugyan a három napon át tartott versenyzés részletes leirását; de az érdekesebb versenyek kiemelése mellett, a többi jellemének rövid ismertetésével az egészről egy általános képet remélünk nyújthatni. A junius 17. 19. és 21-ére felosztott 14 verseny közül 7, tehát épen fele, kizárólag Galíciában, Bukovinában vagy Krakkóban ellett lovak számára volt fenntartva s ezek némellyikében csak belföldi lovar lovagolhatott. Ezen intézkedés egyrészt buzdító hatással lehetett ugyan a belföldi tenyésztőkre, más részt azonban annak tudata, hogy külföldi jeles ló nem fogja a beltenyésztmény elöl a dijat elragadhatni, a tulajdonosokat nem ösztönözheté olly jeles lovak behozatalára, mellyek elébb a versenypályán jelenvén meg, később a jó tenyészanyagot szaporítsák. Egyébiránt e hét verseny dijainak aránylag kis összege (a legnagyobb ezek közt 300 arany, a több 600 pft s ennél is kevesebb volt) csak is a kisebb tenyésztőkre lehetett számítva, kiktől új drága tenyészlovaknak e végetti behozatala nem várható. A többi hét verseny bármelly országbeli ló számára nyitva állt s még is — ha a környéken fekvő huszárezredek néhány tisztjét leszámítjuk — a versenyekre csak egy idegen nevezett lovat, mí ismét Lemberg távolságának s a díjak aránylagos csekélységének tulajdonítandó. Igy történt, hogy a 14 dij közül 12-öt galliai tulajdonos nyert s ez a beltenyésztés állapotára nézve örvendetes jelül volna vehető, ha a galiciai lovaknak idegenekkel is lett volna mérkőzni alkalmuk. Mennél nagyobb a eoncurrentia, annál nagyobb buzgalom fejlik ki a jó ló kiállítására: példa erre maga Anglia is, hol mióta franczia és amerikai tenyésztmény vegyül a versenyekbe, a tulajdonosok közt nem csak gyepérdek, de némi nemzetközi vetélkedés is támadt. A lembergi versenyek föjellegét tehát abban találjuk, hogy azokra — figyelmet alig érdemlő kivétellel — honi tulajdonos belföldi tenyésztménnyel s legnagyobb részt telivérrel jelent meg. Ezek sebességének megítélésére mérvül nem marad