Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-20 / 20. szám

326 fekvő Bonéig- hajóznak s kiszállván, haladék nélkül az Ain-Mokra nevti tanyára mennek, a Fedzara tó partjaira, hol már elég a kisebb és nagy vad. Előleges számítás szerint egy személynek egy hónapra 60') pftba, ha szolgát visz magával 850 pftba kerül az utazási, élelmezési, vadászati s minden egyéb kiadás; természetesen ide nem számítható lévén a Chateau Margot, Lafitte s hasonló külön i t e m. A vadász csak fegyvert, lökészíiletet s személyes podgyászt visz magával; minden egyebet Algériában talál. Mindennemű kis vadat nem is említve, következő állatokra foly a fövadászat: oroszlány, párducz, vaddisznó, antilope, őz s ennek egy külön afrikai válfaja. Az oroszlányvadászat legjobb módja : nyomait követni barlangjáig vagy fekhelyéig, bevárni támadását s ekkor lelőni öt. Az arabok jó nyomozók s a vadászt az oroszlány kedvenczkelyeire vezetik. Ekkor azután minden a vadász lélekéberségétől biztos czélzásától s fegyvere jóságától függ. A párducz szintén nyomozva ejthető el, vagy kutyák által felhajtva is, mi jó czélbavevésre ad alkalmat. Vaddisznó nagy bőségben van. Tíz vadász a vidéket jól ismerő hajtókkal, egy nap ötvenet is ejthet el. Egyedül menve egy hét alatt sem fog bukkanni egyre. A vaddisznó kerüli az oroszlány és párducz szomszédságát. Kutyákkal is lehet vadászni reá, lóháton s lándzsával nyársalni fel a vadat, mint Indiában szokás. A zerge-, öz- és antilope-vadászat lesből vagy hajtókkal történik. Apró vad mindenfelé tömérdek, jelesül: veres fogoly, nyúl, carthágói tyúk, túzok, fürj ; — a tavakon a vízi szárnyasok minden neme a vadkacsától a hattyúig ; ezenkívül saját idényében : szalonka és siketfajd. Vízi vadat szekér számra lehet haza hozni ; csak az a kérdés, ki mennyi lökészletet visz magával. A vad bőségét az fejti meg, hogy ez sem az araboktól sem az algíri franeziáktól nem lövetve, zavartalan szaporodik. II. E bő és érdekes sportot igérö programra méltán csábító hatást gyakorolhatott mindazokra, kik vadászszenvedélyük kielégítésére kellő idővel, költséggel és vállalkozási szellemmel birtak. 1858-ki február közepéig 22 úrvadász jelentkezett a bizottmányoknál, köztük három lord, három parlamenti tag, az angol királynő első vadásza s több főtiszt. A „Field" czimü angol s a „Spirit of te Times" czimü newyorki sportlapok saját levelezőket küldöttek a hely színére; a „Journal des Chasseurs" pedig (e három lap kútforrásunk) magától Jules Gérardtól ígért tudósításokat az expeditio működéseiről, mellyek május elején valának megkezdendök. Az angol bizottmány azonban elébb még egy vizsgálódó kirándulást rendezett, melly a helyszínén mintegy recognoseálva, a legjobb gyülekezési pontokat kijelölje s az utazás, vadászat s ott múlatás szükségleteiről részletes felvilágosítást nyújtson. E ezélból Leveson őrnagy, Sir William Feilden, Chawner kapitány s még öt más franczia és angol úr február közepe tájáu Marseilleből Algériába s ott