Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-20 / 20. szám

321 Bámultam s bámulom most is, honnan meríthette apám e bölcs életnézeteket és ritka becsületérzést, miket esak a mivelt világban forgottság adhat meg. Ő azonban, ovatosan körültekintvén, folytatá : ,,A kelepczésnél őszintébb és nyíltabb, de még kizárólagosabb és veszedelmesebb a gyalog vadász, mert ez lőporral, puskával, bajtókkal. kutyákkal támad meg saját szülőföldeden s nem akarja megtűrni, hogy az őzikékben, nyulakban, foglyokban vele osztozzál, a szép fáczánokat nem ís említve, mellyek féltékenységének kiváló tárgyai. De legalább felfogható ellenünk való gyűlölséges indulata, melly tiszta kenyéririgység s onnan származik, liogy mi ügyesebb vadászok vagyunk, mint ö s míg neki nagy készülék kell, addig mi vadász, kutya, puska, hajtó vagyunk egy személyben Hanem, bogy a harmadik osztály a lovas vadász mért agyarkodik ellenünk, e nagy fontosságú kérdést úgy hiszem, csak nekem sikerült megfejteni. Bőrünkből nincs baszna, baromfiait tőlünk nem félti, sőt helyenként még telepeket készíttet számunkra s tyúkkal kaláccsal csalogat maradásra; bevallja,liogy legérdekesebb állat vagyunk; még a tarokkozásban is szerepeltet s örül,ha csínünk sikerül; ha a serleg sűrűbben járt körül, megesik rajta ís mi az én rókánémon, midőn utoljára szerencsésen mcgrókázott; és mégis uramfia! bármennyire associálva legyünk is eszmekörével, mégis makacsabból tör életünkre, mint bárki más. Megtanulta Machiavelliből, bogy a rokonfajok egymás ellen uszítása legbiztosabb siker s e czélból gyalázatos bérhadat hizlal csupa áruló rókakopókból; palotáinkat kikutatja, kapuit eltorlaszolja, alagutainkat felásatja, lóháton nagy sereggel üz s lia minket lát — akkor nem mondom egy őz- de egy rhinoceros kedvéért sem térne el az üldözéstől. Honnan e szenvedélyessége ellenünk? megmondom; merő boszú az,a miatt, hogy mi ösiebb aristocraták vagyunk s ők családfájokat nem vihetik fel Sámson koráig, mint mi. Hínc uostrae lachrymae." Fiatal rókái naivitással ekkor azt találtam kérdezni, hogy meddig vihetik fel hát üldözőink családfájukat; mire apám azt felelte, liogy ez a történettel van összefüggésben s ha jól viselem magam, meghozza nekem azt a magyarok történetét, mellyet egy kakas álnév alatt eomponált s mellyböl — csupa róka-ellenszenvnél fogva, kihagyta őseinknek Szittyaföldről, a magyar nemzettel egykorú kivándorlásuk s itteni megtelepedésük történetét; pedig könyvének hitelességét ez legkevésbé sem csökkentette volna.