Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-10 / 19. szám

311 európailag elfogadott öltözék. De miért fogadta el Európa minden népe a verseny ezen öltözékét ? mert nincsen egyéb e czélra alkalmas eredetije ; nekünk van, használjuk tehát; söt ha külföldön fut magyar ló, magyar úr tulajdona : ott sem vettetném le lovarommal a nemzeti öltönyt! A hirdetményekben használt angol műszavakból azokat, mellyek teljes értelemmel a magyar nyelvben is léteznek, kihagybatóknak és kihagyandóknak véljük, legfelebb az elfogadott műszavak, a lefordíthatlanok hagyatván meg. A többi könnyen lefordíthatókra nézve elegendőnek vélnök a magyar után zárjel alatt való bejegyzését; minők a Trial-Stakes, a Biennial Stakes, a Hack-Stakes, Handicap s több efféle európailag ismert műszavak. Továbbá meg kell említenünk, hogy hoszszasabb gondolkodás után sem voltunk képesek meguyugtató okot találni arra, legnemesebb lovaink növelésénél mért van mellőzve a magyar nyelv! Furcsa! lónevelés és magyar nyelv ! s mégis úgy van! A behozott angol telivérek angol nevekkel ér. keznek s hogy nevöket a törzskönyvek tekintetéből is meg kell tartaniok, azt természetesnek sőt elkertilhetlen szükségesnek tartjuk. De hogy az itt tenyésztett, itt ellett, nevekedett lovak miért ne volnának nevezhetők magyar neveken, nem vagyunk képesek indokolni. 4) Még a félvérek is angol nevekre neveztetnek el kisebb nagyobb méneseinkben. Erdély itt is kezdi törni az útat, ámbár igen csekély mérvben. Véleményünk szerint a ezélnak legkevesebb ártalmára, a rendnek legkevesebb zavarására nem adna okot, ha törzskönyveinkben szép magyar nevek fordulnának elö. Van históriánk, van virágos nyelvünk, mellyből a legköltöiesebb nevek kerülnének elö. Méltóztassanak az illetők becses figyelmükre méltatni eme felszólalásunkat s mi késznek nyilatkozunk szebbnél szebb és hangzatosabb nevek jegyzékével előállani szükség esetében. — S ha majd a lónövelés olly lábon álland bonunkban, hogy a külföld is megszokja respectáhii lovainkat, vele együtt az eredeti magyar név is átmegyen az európai világ piaezára s emlegetve lesz csak úgy, mint most az angol elnevezések. Félek, igen félek, hogy rám kiáltják a purismus átkát! Pedig ha minden legkisebbet purizmusnak Ítélve elhanyagolunk, nagyobbakba — mert nagyobbak, mert nehezebbek — belefogni nem merünk, vagy ez idő szerint nem is foghatunk, úgy körben tévelygők leszünk s azon vesszük észre magunkat, hogy semmit sem tevénk magunkért, a midőn mástól mit is várhatnánk ! ? Miután a lóversenyek semmiesetre sem csupán fogadási futtatások, banem a lónemesitést czélozzák, véleményünk szerint a lótenyésztés minden kívánalmaira és annak minden nemére ki lehet, söt ki kell terjeszkedniük. Hogy ez igy van, a versenyegyletek különböző kitűzött futási propositiói tanúsítják, mert van vadász-, akadály-, ugrató- s több efféle verseny. Azon véleményben vagyunk, hogy a pesti gyepnek sem szolgálna kisebbitéseül, ha nem csupán a sebes, erős futás versenyét, de a ló egyéb practicus idomitását kitüntető versenyeket is meghonosítaná körében. Nézetünk szerint lennének dijak legjobban lovagolt, betanított, szelídített nyerges lovakra — legjobban ídomitott, négyesbe és kettesbe vagy egyesbe fogott kocsilovakra, sebesen ügető hátas- és hámosokra. Igen érdekes volna ezen verseny, mert az állatoknak a köznapi használathoz történt legjobban sikerült idomí-