Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-10 / 19. szám

306 hosszú gyökeibe s a hínár indáiba bebonyolodván lábai, néha mozdulni se tud a szegény állat, könnyen elvérzik s odavész. Bármilly ügyes és kitartó a pákász, de a nádasok sürejéböl és gazos helyekről, hová az elejtett vad netalán esett, azt annál nehezebben tudja kihozni, minél bajosabb a tájékozás illy rengetegben s a pontnak, hová a meglőtt vad esett, megjelölése. Ez különben itt közönséges dolog s azon senki ne csodálkozzék, ha néha felét se kapja meg annak a mit lőtt. Az esti lesből hazatérve, tanyát ütünk a kunyhó előtt, vagy ha eső közeledik, benn s uti theás készletünk mellett ép olly kedélyesen fogyaszthatjuk el estelinket, mint honn; Rohodi legfrisebb szárcsa- és libuez-tojással szolgál a theához, mikor ideje van. Reggel még sötétben serkent fel bennünket a pákász, mert a vadludakra leginkább kora hajnalban kell és lehet menni. Még a madársereg s alszik, csak sajkánk zaja ver föl itt ott egy csapatot. Holdvilágos éjszakákon illy reggeli hajózás a réten fölötte kellemes; ekkor van alkalmunk a pákásznak helyismeretét is bámiilni : órabosszant evez, vagy inkább tolja a sajkát bosszú ágas rúdjával a legsűrűbb nádasok közé; jobbra, balra, semmi pontot nem látunk, melly nekünk tájékozásul szolgálhatna, de azért ne féljünk, hogy utat tévesztünk! Egy nagy sík tó közelében végre, nagy erővel hajtja be a csónakot egy csereibe, melly a sebesség erejével utat tör magának a sűrűbe s betol juk a sajkát mindaddig, mig mögöttünk a kettévált nádfalat ismét úgy nem igazíthatjuk helyre, hogy bennünket egészen eltakarjon; egymással ellenkező irányban kezdjük most lesni a vízivadak jöttét;. a nagy csöndességben egymásután megszólal körülünk a madársereg s űzi tőlünk az unalmat, mit különben illy mozdulatlan várakozás előidézne. Regghajnalon ugyanazon hangverseny s tán még élénkebb s vidámabb zaj hallható, mint napszállatkor. A pákász mint valamelly ragadozó állat jobbra balra forgatja fejét s kidűlt szemekkel lesi a vadak közeledését, A vadlúd rendesen elárulja jöttét gágogással, az e helyen gyakorlatlan vadász azonban azzal szokta megrontáni mulatságát, hogy midőn a vadlibát még csak messziről látja, azonnal le nem bukik a csónakban, a vadlúd pedig megpillantván a vészt, azonnal elcsap tőle; azért is mindenkinek ajánlom, hogy mihelyt a vadliba gágogását meghallja, azonnal leguggoljon vagy letérdeljen a bajóban, s inkább füleivel, mint szemeivel iparkodjék kivenni az irányt, mellyben a vadludak haladnak. Attól ismét ne tartson senki, hogy vadlúd, vagy más vad nem