Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-30 / 18. szám

V Szerda, junius 30. 18. SZ. Második évfolyam 1858. Vízivadászat a Bárréten. HAYAS SÁNDORTÓL. (Folyt, következik.) Ha a Sárrétjén rendesen tartózkodó vizi vadnak minden válfajait elő akarnám sorolni, alkalmasint olly munkába kapnék, melly e lapok körén túl vágna A természetbúvár s ornytolog elhiheti ha mondom, hogy minden vizi madár mit az Isten ez éghajlat alá terelt, itt vagyon egy rakáson. Minket vadászokat azonban csak azon madarak érdekelnek, mellyeket mi vadaknak ismerünk s mellyek megejtése nekünk kedvtöltést szerez, azért is itt csupán ezeket fogom fölhozni. Itt van először is a vadludnak (anas anser ferus, Wilde Gans) mind bárom faja: ana g y v a d 1 ú d , a 1 i 1 i k és a g y ö n g y v é r. Ez utóbbi két faj kisebb a közönséges vadludnál; gágogása élesebb, és sikoltóbb s a „lilik" szóhoz hasonlit, mind kettőnek vérpiros orra fölött gyöngyfejérségli liókája van, tán ezért is nevezték el gyöngyvérnek. A lilik és a gyöngyvér nem itt költ, hanem általános hiedelem szerint, mellyet én saját tapasztalásommal nem tudok támogatni, Lengyelhonban fészkel, miért „lengyel libának" is hijják. Itt vannak aztán a vadruczának minden nemei. Szerintem legjobb izü húsa van e háromnak: a töke ruczának (anas bosclias, Stockente) melly a sok közt legnagyobb; 18