Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-10 / 16. szám

•254 mészetesen és főleg Vandal hasznára fordúlt, ki mind ez idő alatt a vezető lovak háta mögött tartván magát, aránylag kevesebb részt vett a versenyzésben, mint amazok, és a mint az utolsó fordulatot meghaladták, a végversenybe elegyedett, és igazi küzdését csak itt kezdette, és sikeresen végbe is vitte. Hogy ő ugyan ezt Bécsben is kisérlette, azt láthatták azok, kik e versenyeknél jelen voltak; bogy a siker ott nem felelt meg a kísérletnek, ezt akkor egyátalában Vandalnak nagyon meghasznált lábainak voltak sokan hajlandók tulajdonitni, és ennek némileg van is alapja. Vandalnak minden esetre a pesti pályának puhább minősége kedvezőbb volt mint a bécsié; ő sokat futott már életében és a kemény Freudenau gyepe, erösebben hatott lábaira, mintsem hogy akkor, midőn az öregebb pályázó lovakban kisebb vagy nagyobb mértékben található merevedtség a kimelegedés által szűnni kezd és az inaknak ruganyossága visszatér — tökéletesen otthonos lehetett volna é

s valódi tehetségéhez képest versen}

7ezhetett volna ; a mi Pesten épen ellenkezőleg volt, mert itt a puhább földön, minden visszahatás nélkül nyerte vissza izmainak nyulánká!fl|át, és noha midőn utolszor a nyerőpontnál átellenben ment, járása a kimerültség alakjában tűnt fel, mind e mellett SZÍVÓS sajátsága minden ugrással legyőzte a látszólagos fáradtságot és mint egy tökéletesen bátor és jószivü ló végezte feladátát Nem akarjuk azonban elfelejteni, hogy az egész verseny annyira az ö kedvére hajló alakban történt, hogyha Blemish Vandallal egy istállóból jött volna, nem tehetett volna neki jobb szolgálatot, mint azt, hogy a versenyben a vezetést majdnem végig vitte, és ezen felül Mindhopenak megtöréséhez segédkezni nyújtott; ö tehát végig tette meg azt a szolgálatot, mellyet Galvanism csak az első másfél mértföldön át teljesíthetett. Mindhope is igen derekasan futott, és ha ő, a helyett, hogy Blemtebel az utolsó mértföldön át küzdött, Vandal szerepét játszotta volna, talán más fordulatot vőn a verseny; hozzájárul ehhez még azon körülmény is, hogy a nyerőponthoz egy fél mértfölddel, lovasa egyik kengyelét kirúgta és elvesztette, és mindamellett megbírta lovát ülni, sőt a végversenyben még küzdhetett is. Ha tehát mind ezt egybevetjük, nem lehet eléggé ajánlanunk, hogy versenyeknél, el ne bízzuk magunkat, mert bizony sokszor meghiúsul, a mit feldönthetlen következésnek hittünk. De más részt szintúgy arra is emlékeztet, hogy nem kell elcsüggedni, és a mi ma nem sikerül, talán sikerülhet máskor. Ezen verseny élő bizonysága a most mondottaknak, és nem hiában emlékeztete a „jós" e lapok számában, hogy gróf Hunyadynak helyes tapintata a legméltóbb dicséretet fog aratni, mert az idei versenyben szintúgy, mint little Harry évében, a nevezett gróf győzött a határozott Kedrenos ellen. Hogy a köztiszteletű grófnak diadala a legélénkebb örömmel és lelkesedós sei fogadtatott, nem is kell bizonyítanunk, hisz mindenki csak a legőszintébb örömmel lehet telve, ha olly kitartó és fáradhatatlan versenyző, mint ő, aratja fáradságának megérdemlett koronáját. A nemzeti dijérti verseny nem adott küzdésre alkalmat, mert a polgárdi istálóból kiállított lovaknak fölénye a másik két pályázó fölött, a verseny első fél mértföldében már úgy kitetszett, hogy azok kényök és kedvök szerint nyertek. Ez volt gr. Batthyány Istvánnak első dij nyerése, melly általános örömmel és megelégedéssel fogadtatott.